A Snapchat sztorija és tőzsdei bevezetése egyszerre minta és kényszer. Hiszen amíg 2014-től a tőzsdén kívül évente 50 startup értéke került a bűvös 1 milliárd dolláros határ fölé, addig tavaly egyes számítások szerint már csak 6 (forrás: wsj), a trend mindenképp mérséklődik. Mintha fogyóban lenne a privát tőke startupok iránti kereslete. Viszont az így felnőtt cégek többsége még vastagon veszteséges, és további jelentős újrafinanszírozást igényel a működésük. Közben a piacon tombol a likviditás. A tőzsde kapujánál a finanszírozási kényszer és a magas árak vonzereje miatt lassan akár több száz milliárd dollár értékű, eddig privát tőkéből fenntartott vállalat gyülekezhet. Ez a fókahad a kamatemelési sorozattal együtt már komoly kihívást jelenthet idővel a folyamatos csúcsdöntésre vadászóknak. Különösen azokban a szektorokban hozhat törést, ahol az értékeltség már nem is növekedés, hanem egyszerűen csak brand-vezérelt, és független a valódi készpénztermelő képességtől.
A témáról a Trend FM reggeli műsorában beszélgettünk, a műsorvezető Nagy Károly volt.
A Snapchat mennyire lehet sikeres részvénykibocsátás tartósan? Mivel kell megküzdenie, és milyen párhuzamot lehet vonni a Facebook és Twitter kibocsátásaiból?
Ugyan lehet húzni párhuzamokat, de nincs sok értelme. Például a Twitter az első nap 74%-kal emelkedett a bevezetést követően, a Facebook 20-30%-ot esett (a Linkedin duplázott). Ebből a szempontból a Snapchat debütálása jól sikerült, mert a 17 dolláros jegyzési árhoz képest 44%-kal zárt magasabban. Ez egyből a leggazdagabb 500-ak táborába repítette a két, szinte tinédzser-korú főtulajdonost (ráadásul a piacra dobott részvények nem rendelkeznek szavazati joggal, így a kontroll a két fiatalembernél maradt.) Ami ebből látszódik – függetlenül az árazástól, hiszen a cég masszívan veszteséges – hogy továbbra is túlságosan sok a vadász. Óriási a likviditás a piacon, a szereplők kiéhezve keresik az új sztorikat. Hiszen tavaly alig történt tőzsdei bevezetés a technológiai szektorban. A felszínre törő igény egyik jele, hogy 12-szeres túljegyzés volt a Snapchat részvényeire. És nem hiába láthattunk ilyen teljesítményt az első kereskedési napon. Tehát nagyon sok a vadász.
A tamáskodók viszont azt hozhatják fel ellenérvként, hogy a fókák is kezdenek gyülekezni. De itt sem egységes a kép. Mert ugyan nagyon kevés tech-cég ment tőzsdére a közelmúltban, az előző években azonban nem a tőzsdei kibocsátás volt a jellemző, hanem a privát tőke bevonása. A startupok tipikus fejlődési szakasza: a kockázati tőke, a magántőke bevonzása, vagy egyéb privát befektetői körtől történő forrásszerzés. Ezekből az induló vállalkozásokból nőttek ki az ún. unikornok: amelyek privát – jellemzően kockázati tőketársaságoktól – bevont forrásból táplálkozva elérik az egy milliárd dolláros értéket. Itt azért 2014-túl egy komoly eufória bontakozott ki. De ez a lelkesedés, vagyis ami a tőzsdén kívüli cégek finanszírozását jelenti, mintha kezdeni lohadni. Amíg 2014 elején 45 unikorn (egy milliárd dollár feletti értékű startup) fejlődött ki globálisan, addig 2015 elejére a számuk 90-re nőtt, majd 2016 elején 148-ra. Viszont a tábor az utóbbi egy évben már csak 6 új szereplővel gyarapodott (Forrás: wsj). Vagyis lelassult a tőzsdén kívüli impozáns növekedéssel kecsegtető cégek értékbővülése.
Ez pedig azt is jelenti egyben, hogy – lásd. Snapchat – mivel ezeknek a cégeknek tovább kell, vagy újra kell a működésüket finanszírozni, s mivel a privát tőke érdeklődése fogyóban van, látványosan megugorhat a kényszer, hogy tőzsdére vigyék a vállalkozásaikat. A Snapchat ebből a szempontból az időzítést jól számította ki. Ellenben egyre több ilyen felnövekvő cég sorakozik a tőzsde kapujánál. Az lesz a kérdés, hogy el fogja-e bírni ezt a mennyiséget a piac. Elegendő vadász marad-e a végén vagy egyébként a történelmi csúcsokat döntő árakkal egyébként is megnő a kínálat. Sokak szerint ez lehet – és nem is biztos, hogy a kamatemelések vagy a politikai bizonytalanság – ami beteszi a kaput a tőzsdei emelkedésnek Amerikában.
Akár dotcom lufi 2.0?
Teljesen más jellegű a piac, más a szentiment, nincs olyan fajta össznépi eufória, mint anno 1999-2000-ben, de az alacsony kamatok sohasem látott tartóssága végeredményben elvezetett egy hatalmas túllendüléshez. Másképp fogalmazva ez a világtörténelem leglassabb, de – szó szerint – legszívósabb, legtovább fújódó lufija. Legalábbis a véleményem szerint. Ebből pontosan következik az is, na, meg a megengedő döntéshozói hozzáállásból, a laza jegybanki politikákból, hogy a leeresztése is nagyon lassú lesz, de legalábbis több fázisú. És ráadásul jósolhatatlan ütemű. Persze vannak jelek, több pici komponens tevődik össze: azért az amerikai kamatemelések mégis el fognak indulni egy éves pause után, ebben az évben akár három alkalommal is léphet a FED. A vállalati kötvénypiacon a cégek adóssága nem csak abszolút értelemben van csúcson, hanem majdnem minden viszonyszám szerint: például a készpénztermelő képességhez mérten. Tehát nagyon sok piaci és adminisztrációs tényező van, ami azt indukálja, hogy valamikor elérjük a kritikus tömeget, és ebben az évben lehet egy végzetes törés – legalábbis bizonyos szektorokban.
A teljes interjú: