Ugyanazt a folyamatot másképp látják a tengerentúlon és máshogy a vén kontinensen: míg az amerikai jegybank szigorítani készül, az európai további lazítást fontolgat karácsonyra. De egyik szereplő sem biztos magában, vért izzadva sem tudják magasabb sebességbe kapcsolni a növekedést.  Csikorognak a monetáris politika kerekei, a gazdaságok meg közéjük szorultak.

Átalakult a FED döntéshozása, mert sokszor már nem is a kamatokról döntenek, csak a várakozásokról. Vagyis  nem az a kérdés, hogy mikor emelnek kamatot, hanem a várakozásokat mikor terelik ebbe az irányba. Ebben a tekintetben volt némi előrelépés a szerdai ülés alkalmával: konkrétan beletették a szövegbe – hiszen most nem volt sajtótájékoztató – hogy a kamatemelés lehetőségét decemberben fogják tárgyalni. Ráadásul kikerült az a terminus is, hogy a globális megingás lefelé mutató kockázat lenne az amerikai gazdaságra nézve. Tehát, mintha a várakozásokat a decemberi tapogatózó kamatemelés felé kormányoznák. Viszont, amennyiben lépnek is decemberben, édes mindegy, hogy a kamat közép távon 0, 0.25 vagy 0.5% – ezek a szintek benne vannak már a hozamokban – itt az a kérdés, hogy a kamatemelési ciklus mikor indul el. Sőt, a FED korábbi nyilatkozataiból is kiderül: az első kamatemelés semmit se jelent. Pestiesen szólva „túl van parázva” ez a történet, egy darab kamatemeléstől nem borulna meg semmi, a pénzügyi kondíciók nagyon nem változnának. Egyébként a piac decemberben már több, mint 50%-os valószínűséget ad a kamatemelésnek (a Fed funds rate határidős indexéből számolva).

A jövő novemberi amerikai elnökválasztás hatása is kétoldalú: egyrészt a kampánytól való távolmaradás a FED-től kivárást indokolna. Másrészt a kamatemeléssel mozgásteret biztosítana magának és a gazdaságpolitikának a FED a következő ciklusra. Hiszen 1.5%-os kamatról könnyebb beavatkozni egy visszaeső gazdaság esetén, mint 0%-ról nekifutni egy válságkezelésnek.

Viszont a kockázatot a teljes globális döntéshozói káosz jelenti: hiszen amikor Amerika el akar kezdeni szigorítani decemberben, az Európai Központi Bank újabb lazításon töri a fejét. Ugyanazt vagy nagyon hasonló gazdasági helyzetet két, teljesen különbözőképpen ítélik meg: az infláció Amerikában sem pörgött fel, és a gazdaság a harmadik negyedévben lassulást mutat, ahogy ezek a folyamatok, tendenciák Európában is tisztán jelentkeznek.

Az amerikai döntéshozás talán már kevésbé fél további dollárerősödéstől és ennek az amerikai vállalatokra gyakorolt negatív hatásától (hiszen, ha erősebb a dollár, kisebb a nemzetközi értékesítésből származó bevétel.) Sokkal jelentősebb következménye lehet egy további globális lassulásnak, a volumen visszaesés az igazi veszély. 

A Trend FM-ben Nagy Károly műsorvezetővel beszélgettünk: