Kevesebb állam és több piac ésszerűbb lenne. Erős és igazságos kontroll piaci szabályozóként a legtöbb esetben hatékonyabb és olcsóbb, mint tulajdonosként. Közeledünk lassan az olcsó pénz korszak végéhez. Ráadásul a hivatalos infláció sehol sem tükrözi a valóságot. A lakásárakat, bérleti díjakat, oktatási és egészségügyi szolgáltatási szinteket reálisan beleszámítva óriási a drágulás. Ettől függetlenül akár a hivatalos infláció is gyorsan felpöröghet.
Jövőre esélyünk van, hogy kikerüljünk a bóvli besorolásból. Ezzel együtt a szóban forgó bankadó csökkentést célzó törvényjavaslat mit jelent befektetői szempontból és egyáltalán Magyarország számára?
Ketté lehet bontani a kérdést és lehet csak befektetői szempontokat nézni. Ha valaki arra spekulál külföldi intézmény élén, stratégaként, hogy későbbiekben egy esetleges felminősítés még vonzóbbá teszi a magyar eszközöket és további hozamcsökkenést hoz. Valamint egy felminősítés lehetővé tenné – a bóvliból kikerülés következtében – nyugati-európai nyugdíjpénztáraknak még nagyobb keretű magyar állampapír vásárlását. Ezek az érvek jelenthetnek vonzerőt. De azt gondolom, a hozamcsökkenés, a kamatcsökkenés nagy része már lezajlott. Ahogyan a bóvli minősítés sem okozott hátrányt a hozamok szempontjából az előző években, ugyanígy egy lehetséges felminősítést sem kell túlértékelni. Persze ez egy plusz érv lehet, ha valaki magyar befektetésen, pláne beruházáson gondolkozik, de nem ez a fő szempont. Ennél például fontosabb lehet az, hogy egy európai anyabank hogyan látja a magyar bankszektor és hitelezési piac lehetőségeit. A bankadó csökkentés mér régóta lebegtetett ígéret volt a kormány részéről. Ha egy szerencsés időszakban beindulna egy európai hitelezés is – hiszen az európai beruházás és hitelezés sem tért vissza normál szintekre – abban az esetben ez a magyar piacot is segíthetné. Ekkor volna esély, hogy az anyabankok több tőkét allokáljanak ide, és magasabb hitelezésre ösztönözze a leányokat. Tehát lehet egy ilyen hatás is. Azonban mindez elsősorban attól függ, hogy a bankadó csökkentés mellett a magyar kis- és középvállalkozások, akik hitelre szorulnak, milyen megtérülést tudnak felmutatni, és a bankok hogyan ítélik meg a vállalkozások későbbi eredményességét. Ebben pedig a bankadó csökkentés csak egy pici tényező. Ehhez további kiszámíthatóság kellene, további különadó csökkentés minden egyes szegmensben, nem csak a bankszektorban. És nem utolsó sorban legfontosabb tényezőként az államnak vissza kellene vonulnia szinte minden olyan területről, ahol eddig megjelent tulajdonosként. Persze a válság után az egy jogos észrevétel volt az állam részéről, hogy erősebb kontroll szükséges számos szegmensben. De az a tény, hogy mindenhol tulajdonosként veti meg a lábát, és ezzel hátráltatja a piaci árképzést, a versenyt, ez sok esetben negatív a külföldi beruházók, befektetők szempontjából is. A bankadó csökkentés jó irány, de emellett a legtöbb szegmensben elegendő lenne (fair) szabályozóként – ahogy a tankönyvi példa említi – éjjeli toronyőrként felügyelni a piac működését.
Az autóhitelek várható forintosítása mit jelenthet a magyar gazdaságnak rendszerszinten?
Egy plusz ingadozó tényezőtől – ami a devizaárfolyamot jelenti – megszabadul a magyar gazdaság. Sokan megfogalmazták kritikaként, hogy a forintosítást minden egyes hitelosztályban korábban is végre lehetett volna hajtani, és akkor még inkább segítség lett volna. De ahogy a bankadó csökkentés, így ez is egy pici szelete a magyar hitelezési aktivitás kilátásainak. Ráadásul a devizahitel kivezetés mellett bejön egy új kockázat: a forintkamatok alakulása a jövőben. Hiszen ultra alacsony kamatokkal szembesül most már a magyar és az átlagos európai szereplő is, és az amerikai jegybank fémjelezte könnyű és olcsó pénz korszaknak hamarosan vége lehet. Ekkor bejön a képbe a forintkamat lehetséges emelkedése, amely kockázat talán időben jobban elnyúlik majd, mint a Lehman-csőd okozta devizasokk, és így talán nem lesz olyan éles.
A Morgan Stanley egy elemzésében azt vetíti előre, hogy amennyiben kikerülünk a bóvli kategóriából, a magyar jegybank újrakezdheti kamatcsökkenési ciklusát. Meddig süllyedhet az irányadó ráta?
Szerintem súlyos hibát követne el a magyar jegybankkal karöltve az európai központi bank szintén, ha a következő évet tovább lazítás víziójaként élné meg. Hiszen egyrészt a magyar alapkamat így is rendkívül alacsony. Ha innen még tovább csökkent a jegybank, az, hogy a kamat 1.3, 1.2 vagy éppen 1 százalék már édes mindegy ahhoz képest, hogy honnan indultunk (7% feletti szintekről). Tehát ez már érdemben nem segítene a hitelezésen. Másrészt az a tény, hogy az infláció az előző másfél évben ennyire alacsony volt, ez nem jelenti azt, hogy a következő két-három évben is ilyen alacsony szinten marad. Ez nyilván részben köszönhető globális hatásoknak: így az olajár bezuhanásának és egy teljesen torz piaci viszonynak, ami az induló vállalkozások és vállalatok közötti versenyben az árat tette döntő tényezővé, a szervezeti növekedés volt fontos. Az előző két évben nem számított a profit, mindenki megpróbált alámenni a szolgáltatások árában a versenytársnak, ez pedig létrehozott egy teljesen irreális szolgáltatói árszintet bizonyos termékkörben. Azonban van egy másik probléma is az inflációval: mégpedig az, hogy az európai és magyar fogyasztói kosár nem tartalmazza a bérleti díjakat, a lakásárakat, így nem tükrözi a valóságot. Ha belevesszük még az egészségügyi, oktatási szolgáltatások költségeit, még kedvezőtlenebb a kép: ha megnézzük, hogy ugyanolyan színvonalú szolgáltatást egészségügyben, oktatásban mennyiért tudunk megvenni a korábbi évekhez képest (vagy ugyanannyi pénzből milyen színvonalat kapunk), akkor itt óriási infláció van. Ez persze nem csak magyar, hanem globális jelenség is, de a hivatalos infláció is nagyon gyorsan felpöröghet. Ez pedig gátat szabhat a jegybanknak, részben talán függetlenül attól, hogy a forint 300 vagy 340 lesz az euróval szemben. Tehát lehet úgy is infláció egy éven belül, hogy a forint beerősödik 300 alá, de önmagában egy forintgyengülés is 3% fölé tolhatja a drágulás ütemét. Eddig természetesen helyesen tette a magyar jegybank, hogy élt a kamatcsökkentés lehetőségével, de innen korlátozott a mozgástere. Egy további lazítással sokkal többet kockáztatna, mint amennyi a potenciálisan elérhető előny.
Az ECHO TV Analízis című műsorában Szajlai Csaba műsorvezetővel és Palkó Istvánnal beszélgettünk: