A tömegtermelés – és fogyasztás kialakulásában – persze áttételesen – a makói születésű Galamb József, a FORD világhírű T-modelljének konstruktőre jelentős szerepet töltött be. A kezdetben jóléti ugrásokat eredményező fejlesztéseket a 80-as évektől a pénzügyi termékek elburjánzása is követte, ami meg részben a hitelsokkok és pénzügyi válságok egyik fő oka lett.

Hova vezethetők vissza az amerikaiak fogyasztási szokásai, a tömegfogyasztói kultúra?

Lehet csodálkozni, de mindez Makóról indult (természetesen áttételesen). Ugyanis 1881-ben született Makón Galamb József, aki aztán a Budapesti Műszaki Főiskolán gépészmérnöki (üzemmérnöki) diplomát szerzett. Majd 1904-ben úgy döntött, hogy ellátogat Amerikába, és megnézi a St. Louis-i autó világkiállítást. Több hónapos viszontagságos hajóút után sikerült is eljutnia. A világkiállításon összetalálkozott régi ismerősével, földijével (bizonyos Farkas Jenő mérnökkel), aki éppen a Ford-nál volt mérnök. Invitálta, hogy csatlakozzon a csapathoz, próbáljon meg hasonló állást szerezni. Eltelt egy év, és Galamb tényleg a Ford-nál kötött ki, személyesen Henry Ford-dal is tárgyalt, itt kezdett dolgozni mint konstruktőr. Teltek az évek, és egyre inkább kikristályosodott egy cél: olyan autót hozzanak létre, amely a korábbiakhoz képest megbízhatóbb, de olcsóbb is. 1913-re Galamb lerakta az asztalra a T-modell terveit, ami két szempontból is úttörő volt. Egyrészt tényleg egy megbízható, (de egyszerűen használható) járgányt tervezett, másrészt olyan olcsó és egyszerű alkatrészekből állította össze, ami lehetővé tette a T-modell tömegtermelését az addig elképzelhetetlen milliós nagyságrendben. Ez azért volt meghatározó a világgazdaság szempontjából is, mert az első olyan nagy értékű termékről beszélünk, amit elsőként tudtak tömegesen legyártani futószalagon és az ára – az olcsó alkatrészek miatt – elérte a fogyasztók „ingerküszöbét”, vagyis összeért az autók ára és a fogyasztók pénztárcája. Innentől datálódik a világtörténelem tömegfogyasztása és nagy értékű tömegtermelése. A konstrukció és a modell olyan népszerűvé vált (a módszert más autó- és egyéb gyárak is átvették), hogy 1927-re az amerikaiak 30%-a rendelkezett rádióval, 40%-a gramofonnal és 67%-a autóval! Mindeközben Magyarországon ez az arány 4%-on állt és Nyugat-Európában sem volt sokkal magasabb.

(Érdekesség, hogy szintén Makón született Pulitzer József világhírű újságíró, aki meg a szenzációhajhász, bulvárosodott tömegsajtó kialakulásához járult hozzá, de egyúttal az oknyomozó, tényfeltáró újságíráshoz is.)

Tehát innen indult egy óriási kultúrája, terjedése az amerikai típusú fogyasztásnak, amit megspékelt még egy folyamat. A 40-es évek végétől elkezdték tömegesíteni a finanszírozást is. Nem csak az árukban, termékekben jelent meg a tömeg, a massza, hanem a hitelekben is. A szabványosítás és tömeggé szabás oda vezetett, hogy 1968-ra Amerikában a fogyasztási hitelek volumene megtízszereződött 1948-hoz képest. A fogyasztás jelenleg az amerikai gazdaság 70%-át teszi ki, és ehhez arányhoz próbál a világ többi része is közelíteni. Legutóbb épp Kína határozta el a beruházási fókuszú szerkezet helyett a belső gazdaság, a fogyasztásra épülő gazdasági modellre való átállást. Minden persze nem zökkenőmentes, ahogy Amerikában is egy idő után megállt a fogyasztás bővülésével a jólét, a komfortérzet, az életszínvonal érezhető javulása a 80-as évektől, és elkezdtek nőni az egyenlőtlenségek, ami szintén globális jelenséggé vált.

Közben a világ azóta is folyamatosan „amerikanizálódik”, és a globalizáció kiteljesedésével, korlátba ütközésével, a hitelek elburjánzásával a pénzügyi sokkok, a válságok is mintha besűrűsödtek volna. A kihívás, a szabályozás, az állam újraelosztó szerepének erősítése globális kérdéskörré avanzsált.

A témáról a Trend FM reggeli műsorában Nagy Károly műsorvezetővel beszélgettünk. A releváns rész 11:30-tól:

 

A téma előzménye: