Az alternatív, új pénznemeknek sohasem volt és sohasem lesz hosszú távon létjogosultságuk. Az új pénznemek, így a bitcoin iránti igény is akkor erősödik fel, amikor válság van. Ekkor rendül meg a bizalom a fizetőeszközzel, az állammal, a gazdasági döntéshozókkal szemben. Nem véletlen, hogy a bitcoin-t 2009 január 3-án bocsátotta ki (indította útjára a programot) egy japán úriember, Satoshi Nakamoto nevű felhasználó, bár minden bizonnyal a név és az ötlet mögött egy komplett programozó csapat áll. Az volt a célja a kibocsátónak, hogy ötvözze a modern, elektronikus jelekből álló pénz és az arany jellemzőit, funkcióit. Az elektronikus pénzzel könnyebbé lehet tenni a fizetést. Az arany modellbeli bevonása azt jelenti, hogy előre meghatározott ütemben, egy algoritmus szerint nő a mennyisége a bitcoinnak, de van egy abszolút maximum, lemásolva az arany szűkös kínálatát. Ezen kívül az ún. peer-to-peer működési elv biztosítja, hogy ne lehessen kívülről belepiszkálni a keringésbe: a rendszer csak az egyes tranzakciók mennyiségét, értékét észleli, de a felhasználók kilétét, a fogadót és a fizetőt nem. Ez utóbbi funkció nyilvánvalóan a banki költségek és az állami kontroll kikerülésével (és adóelkerüléssel) a fekete gazdaságban jellemző tranzakciókra, igényekre hajaz. (Ezért egyre népszerűbb bűnözői körökben.)
A bitcoin kibocsátása után hosszú ideig stagnált, majd 2012 végén pörgött fel az érdeklődés az új pénznem iránt, amely mánia aztán 4 dollárról 1000 dollárig hajtotta az árát 2013 végéig. Ezt követően a spekuláció összeomlott, és az árfolyam 80%-ot esett. Az utóbbi időben mintha ismét élénkülne a kereslet, pár hónap alatt 60%-kal értékelődött fel. (Különböző weboldalakon lehet a bitcoint más devizákra váltani aktuális árfolyamon.) Ezzel ismét a vezető hírekbe került. Hogy átveheti-e a globális devizák szerepét? Erre a kérdésre a válasz szerintem egyértelmű nem.
A bitcoin dollárban számított árfolyama 2011 októberétől (Forrás: bitcoincharts.com)
A bitcoinért senki sem áll jót
Hiszen a gond sohasem a pénznemmel van, hanem a mögötte lévő döntéshozókkal, és magával az emberekkel. Tehát, ha valaki bitcoinnal fizet, nem a bitcoinban kell megbízni alapvetően, hanem az üzlettársban, a fizető félben. Ez a baj az új pénznemmel, hogy nem a bitcoin fogja ezt a csavart megoldani, hanem itt az emberi kapzsiság, mohóság ugyanúgy örökké benne lesz a rendszerben. Ráadásul nincs mögötte fedezet. Hogyha bizalmi válság alakulna ki a pénznemmel, az irányító rendszer fizetőképességével szemben, ahogy ez szokott egyébként a pénzügyi rendszerrel vagy az állammal szemben, nincs, aki beavatkozna. Az államnak megvan a joga és hatalma ahhoz, hogy rendbe szedje a költségvetést, megemelje a befizetési kötelezettségeket adó formájában, ami a közös kasszába vándorol, megteremtve, erősítve a pénz fedezetét. Ez a fajta kontroll, belenyúlási lehetőség hiányzik a bitcoinnál, és ezért is ingadozik túlságosan. Emiatt a fő funkciói sérülnek: nem lehet vele tartósan tervezni fizetésre, beruházásra vagy hitelfelvételre. Hiszen, ha nem tudom kisebb szórással, hogy mennyit ér a bitcoin két hónap, egy év múlva, akkor hogyan egyezzek meg bárkivel bármilyen feltétel alapján egy reálgazdasági üzletről.
A Trend FM-ben Nagy Károly műsorvezetővel beszélgettünk:
A Kossuth Rádió Időt kérek című műsorában többek között erről a témáról is beszélgettünk: