Sok a hasonlóság, de éles különbségek is fellelhetők Kína és Amerika hitelbuborékjai, valamint a gazdaság egyéb mutatói között. Kína az Amerikával folytatott versenyfutásban odáig jutott, hogy immár a világgazdaságból 15%-ot hasít ki, ami azonban még mindig jelentősen elmarad az Egyesült Államok által képviselt 23-24%-tól. Azonban a Lehman-csőd után 2008-tól Kína adta a világgazdaság növekedésének csaknem felét a stimulusainak és a hozzá kapcsolódó feltörekvő blokkok bővülésének köszönhetően. Amerika teljes magán- és államadóssága a GDP közel 330%-ára rúg (a Lehman-csődnél 360% fölé ment), míg ez a mutató Kínában 280% és 300% között van. Csakhogy Kínában a hitelek növekedési üteme elképesztő, 2008 óta az arány duplázódott és a szerkezet is más. 2008-ig talán nem volt akkora a baj, mivel a hitelek mértéke egyenes arányban nőtt a tartalékok és a jövedelmek szintjével. Ám az egyensúly az előző években felborult. Hiába próbálta meg a tervutasításos rendszer (ha tetszik, kvázi-diktatúra) vezetése bármi áron fenntartani az életszínvonal korábban megszokott javulási ütemét.
Egyrészt túlfűtött lett az ingatlanpiac, hiába szigorúbbak a lakosság hitelfelvételi kondíciói (jelentős, 35%-os saját erő szükséges például), míg Amerikában a lakosság vagyon elemei között az ingatlanok csak 28%-ot tesznek ki, addig Kínában ez a ráta 75%. Az ingatlanárak egy éve meredek esésnek indultak.
Kínai lakásárak alakulása 2015-ig (éves változás, forrás: Bloomberg, CNBS, zerohegde.com)
Igaz, Kínában a likvid, készpénztartalék is magasabbra rúg, a lakosság és a vállalatok kezében a GDP 50%-a (mintegy 5 200 milliárd dollár, míg Amerikában ez az arány 17%) van, és a devizatartalék is legnagyobb a világon, 3 700 milliárd dollár, bár ennek is jelentős része főleg 2011-ig képződött.
A kínai devizatartalék alakulása (forrás: Public Bank of China, qz.com)
Ám mindez szembeállítva a 28-30 ezer milliárd dolláros hitel volumennel, kétséges, hogy fedezi-e a hitelek mennyisége és mögöttes fedezet, a projektek valós értéke közötti különbséget. Másrészt a magánszféra, a lakosság tartaléka a bizonytalan jövő finanszírozására, az alacsony színvonalú egészségügyi rendszer és szinte nem létező szociális háló pótlására szolgál. Ráadásul a jelenlegi folyamatok csak megerősítik a lakosságot azon hitében, hogy érdemes a jövőre megtakarítani. Így maximum abban az esetben lenne felhasználható a tartalék, ha a kínai kommunista párt ösztönözné, kötelezné az állampolgárokat például „béke kötvények” jegyzésére, mint az történt Magyarországon az 50-es évek elején. Ez azonban szinte biztos, hogy lázadásokhoz vezetne. Harmadrészt talán a túlárazott ingatlanpiac a kisebbik baj. A hitel lufi problémásabb része az egyre kevésbé hatékony, egyre sekélyesebb megtérülést felmutató, érdemi cash flow-val, profittermeléssel nem rendelkező beruházási buborék. Elméletben a beruházások a jövő növekedési lehetőségeit teremtik meg. Azonban csak akkor, ha produktív a megvalósítása és nem csak a volumen növelésére, a hitelezés ürügyére szolgál, hanem reális üzleti terven alapszik. Márpedig ezen a téren óriási túltengés alakult ki, a gazdaság 50%-át teszik ki a beruházások (ez a ráta Európában és Amerikában 20% alatt van, igaz ott meg a túl alacsony szint miatt panaszkodnak.)
Beruházási mánia (forrás: kkr.com, CNBS)
Előbb-utóbb ezeket a veszteséges beruházásokat be kell nyelni, a bebukott hiteleket le kell írni, szembe kell nézni a következményekkel, a csökkenő versenyképességű exporttal és a begyorsuló tőkekivonással. Ezen túl a beruházások volumenében is látszódik törés. Az év első hónapjában a új iroda beruházások volumene a korábbi évhez képest mintegy 15%-kal esett vissza. A kínai vezetés persze még mindig ragaszkodik a 7%-os gazdasági növekedés fenntartásához ebben az évben. Az a tény, hogy szinte naponta jelentenek be újabb és újabb tőkeinjekciót, egyéb intézkedést (sőt számos hatósági vizsgálat indult spekulánsokkal, ‘rossz’ hírek terjesztőivel szemben és közben az 1 300 milliárdos amerikai állampapír állományból is kiszórtak 100 milliárdnyit), pontosan mutatja az elkeseredett küzdelmet, hogy ha véres verejtékkel, foggal-körömmel is, de valahogy visszahúzzák a tényleges pályát a most már illúziónak tűnő tervekhez, egyben tartsák a kínai sárkányt. Ez pedig nem csak a beruházási adatok tükrében tűnik lehetetlen vállalkozásnak (Kínában inkább irányított beavatkozásnak) immár, hanem a fogyasztási számok is döbbenetes lassulásról szólnak: az okostelefonok piacán az értékesítők ebben az évben már csak 1,5%-os bővülést várnak a tavalyi év 20%-os növekedése után. A szellem tehát kiszabadult a palackból. Legfeljebb egy ideig még a palack közelében tartható rendkívüli intézkedésekkel.
A Gazdasági Rádióban Szűcs Péterrel beszélgettünk a témáról. 1. rész:
2. rész:
A Kossuth Rádió Ütköző című műsorában:
https://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2015-08-27
Kapcsolódó cikkek: