A FED első kamatemelése megosztotta a szereplőket. A világpiacok az előző másfél évben legalább két infarktust hordtak ki lábon. Ebből a szempontból a FED kamatemelése kicsit kései, de ezzel nem ért véget a vadpiac. Sőt, megyünk bele egy olyan időszakba, amely a Lehman-csődhöz képest jobban kisimítva, de újabb és újabb ingadozásokat fog generálni, viszont azonnali összeomlást talán nem. A szerencse fokozatosan kikerül a piaci-gazdasági teljesítmények magyarázó tényezői közül.

Túl vagyunk az elmúlt hetek legfontosabb eseményén. A FED kamatot emelt. Te ezt hogyan értékeled?

Érdekes volt nézni a szalagcímeket. Két szélsőség jelent meg a várakozásokban és a kommentárokban egyaránt: vagy nem tulajdonítanak semmilyen jelentőséget ennek a lépésnek és azt mondják, hogy erre a piac már számított, így igazából minimális lépésről van szó. Vagy pedig –a másik szélsőség szerint – vége az olcsó pénz korszakának és jön az újabb armageddon.  Nos, én azt gondolom, hogy mindkét véleményben van részigazság. Tehát tényleg véget ért valami. Itt érdemes azonban egy gondolatkísérletet végrehajtani. Ha visszamegyünk 2008-ba, mikor a válság hatására levágta a FED 0% környékére a kamatokat ( a célrátát) az amerikai kormány stimulusok sorát jelentette be. Akkor szerinted volt olyan szereplő, aki arra számított, hogy a következő 7 évben egyrészt folyamatosan lesznek újabb és újabb eszközvásárlási programok (pénznyomdák) és a kamat ilyen hosszú ideig marad 0%?!

Egy Ben Bernanke-val készült interjúban a volt FED-elnök pont ezt mondta, hogy 2008 nyarán senki nem gondolt volna ilyen hosszú 0%-os kamatkörnyezetre.

Persze lehetett volna erre számítani, ha mellé teszünk egyéb tényezőket: úgy lesz a kamat 0%, hogy közben folyamatos recesszió vagy stagnálás lesz és emellett egy deflációs spirál, valamint a piacok is mélypont közelében vagy nagyon alacsony sávban fognak ingadozni. Na most, ez a „kombó” nyilván indokolta volna “ex ante” a 0%-os ultra laza kamatpolitikát. Ehhez képest meg az amerikai gazdaság valamilyen szinten talpra állt: ha nem is láttunk a virágkorszakot idéző 4%-os növekedést, de 2%-ot mindenképpen. A tőkepiacok messze-messze a történelmi rekordokon túl vannak már: a vezető amerikai tőzsdeindexek a korábbi csúcsokhoz képest 30-40-50%-kal vannak magasabban. Tehát egy ilyen környezethez nyilván senki sem társította volna a 0%-os kamatokat. Azt lehetett félre lőni, hogy egy ilyen gazdasági feltételrendszer mellett senki sem számított volna ilyen alacsony inflációs környezetre. Vagyis ez az, ami lehetővé tette a FED-nek az előző évek laza politikáját. Másrészt tényleg vége van egy korszaknak, de ez nem a FED kamatemelésével következett be. A vadpiac, az akut válságok sora, ami részben idültté vált, és végigsöpört a világgazdaságon – a kínai lassulástól a feltörekvő blokkok bezuhanásáig – ez már tart másfél éve. Másképp fogalmazva a világgazdaság, a világpiacok az előző másfél évben legalább két infarktust hordtak ki lábon. Ebből a szempontból a FED kamatemelése elnyújtott, kései, de ezzel nem ért véget a vadpiac. Sőt, megyünk bele egy olyan időszakba, amely a Lehman-csődhöz képest jobban kisimítva, de újabb és újabb piaci ingadozásokat fog generálni, viszont azonnali összeomlást talán nem.

Szóval akkor milyen konkrét jövőbeli hatásokkal számolhatunk?

A káosz folytatódik, sőt mélyül. Eddig is voltak sokkok: a korábban említett feltörekvő gazdaságok lejtőre kerülésétől a kínai lassulásig. Ám de, eddig minden egyes szereplő tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a globális döntéshozók a felszínen támogatták a piaci folyamatokat. Most viszont a FED kamatemelésével megszakadt ez az egység. Ezáltal akár tovább gyengülhetnek a lejtőre került feltörekvő térségek devizái, aminek a hatása kettős: elméletben egy kilábalás előtt álló gazdaság exportját segítheti, de – főleg, ha nem tart még ebben a fázisban – a további sokkszerű gyengülés lehetősége a bizalmat még tovább erodálhatja, ami gyorsíthatja a tőkekivonást. Tehát nem tudjuk, hogy ezek a gazdaságok megértek-e már egy gyenge deviza által hajtott export-vezérelt kilábalásra avagy hátravan még a pánik üzemmód. Ráadásul – mivel a kínai jüan lényegében a dollárhoz van kötve – a FED szigorítása tovább ronthatja a gyengélkedő kínai gazdaság export versenyképességét néhány más felzárkózó országgal szemben. Márpedig, ha a kínai gazdaság tovább lassul, és átesik egy bizonyos ponton, az magával ránthatja a feltörekvő blokk jelentős részét, felgyorsítva egy negatív gazdasági spirált. Vagyis nagyon nehéz tisztán látni a szereplőknek és definiálni pontosan a gazdasági ciklus egyes fázisait. 

Egyébként, ha a FED nem lépett volna, azt gondolom, akkor is előbb-utóbb bezárulna a kör. Tehát nem lehet minden gazdasági problémát megoldani kizárólag jegybanki politikával. Ha nem is azonnal, de egy új korszak beköszöntének tanúi vagyunk, ahol a szerencse fokozatosan kikerül a piaci-gazdasági teljesítmények magyarázó tényezői közül.

…

A Trend FM-ben Szűcs Péter műsorvezetővel beszélgettünk:

 

A beszélgetés folytatása: