Miután a görög kormány küldöttség széttörte a járókeretet a hitelezők fején, még mindig próbálják a felek legalább a mankót megtalálni. Az álláspontok látszólag továbbra is fényévnyire vannak egymástól. Szúrós blöff-szag tölti be a teret. A gazdasági realitást egyértelműen egy rendezett formájú csődesemény jelentené (akár eurózónán belül, akár kívül), ám a görög kormány a néptől a februári választásokon két igen erős felhatalmazást kapott:
1. a helyzet megoldása, a mentőcsomag, a feltételek újragondolása, lehetőleg megszorítások nélkül (értsd: az életszínvonal nem eshet tovább)
2. mindenképp eurózónán belül maradni
Ha a tárgyalási pontok nem közelednek, Görögország fizetésképtelenné válik. A csőd viszont szinte majdnem biztos, hogy a fenti két elvárást áthúzza és rövid távon gazdasági káoszt, lecsúszást, éhezést hozhatna a helléneknek. Ez még akkor is fájdalmas a megszorításokból kiábrándult, egyébként sem nélkülözéshez, főleg nem tartós fegyelemhez szokott görög népnek, ha rendezett körülmények között történik és hosszabb távon ad perspektívát.
Ráadásul, a görög blöff, amely részben az eurózóna azonnali piaci pánikreakciójára épít, rövid távon túlzott lehet:
a teljes görög államadósság mindösszesen kevesebb, mint 20%-a van külföldi piaci szereplőknél. A többséget a korábbi mentőcsomag következményeként az eurózóna (66%) és az IMF (10%) jelképezi. Persze a 320 milliárd eurós államadósság mellett bankrendszere és a versenyszféra még 100 milliárdos tartozással bír külföld felé. Egy görög kézfeltétel azonnali piaci hatása tehát korlátozott, legalábbis ezekben a kitettségi mutatókban bízhatnak az eurózóna képviselői is. A közvetlen reálgazdasági, pénzügyi következménnyel így lehet számolni: a leírandó, legalább 200 milliárd eurós veszteséget az eurózóna tagországainak kellene állni, ami az unió méretéhez képest kevesebb, mint két százalék.
Az igazi katasztrófa-forgatókönyvek egy görög csődből kifolyólag más csatornákon és talán nem azonnal érkezhetnek. Az eurózóna periférikus tagországaival szembeni bizalom zuhanása máris egy éves csúcsra drágította ezen államok finanszírozását, azonban ez még nem tragédia. Az Európai Központi Banknak megvannak az eszközei a folyamatok kordában tartására rövid távon (a jelenlegi pénznyomdán túl a korábban bevezetett OMT likviditási mechanizmus). Ellenben az egyre nagyobb hullámokban érkező piaci elégedetlenséget, a bizalomvesztés és környezetromlás miatt potenciálisan bekövetkező gazdasági lassulást, valamint a periférián a göröghöz hasonló politikai fordulatokat már nem valószínű, hogy képes kontrollálni.
A spanyol 10 éves hozam alakulása (Forrás: FT)
Vagyis az eurózónának nem feltétlenül kell tartania azonnali drámai piaci, pénzügyi hatásoktól, de egy görög csődeseménynek középtávon súlyos reálgazdasági és politikai következményei lehetnek, melyek tényleg megingathatnák az unió egységét, sőt mai formájában a létezését is. 2007 óta a periféra (spanyol, olasz, portugál) adóssága mintegy 1 600 milliárd euróval nőtt, a teljes eurózóna 60%-os GDP arány feletti adóssága 3 500 milliárd euró. Ezt természetesen valamennyire látják az uniós politikusok, viszont abban az esetben is majdnem ugyanekkora veszélyt éreznek – a fizetési morál feltételezett romlása miatt – ha teljes mértékben engednek a görög követeléseknek. A görög félnek meg egyszerűen nincs ideje kivárni az eurózónának igazán húsba tépő hatások jelentkezését.
Ezért elviekben mind a két fél jól megindokolható politikai érdeke, hogy egy újabb időhúzó mentőcsomagról egyezzenek meg némi adósság átstrukturálással, amely ad is, meg nem is, elvon is , meg nem is, kivédve/elhalasztva a csődeseményt. Olyan gazdasági fél-, vagy negyed-megoldás, amit félév, egy év múlva adott esetben újra elő kell venni.
A „probléma” ott kezdődik, hogy a görög kormány tagjai nem politikusok, hanem közgazdászok, akik ráadásul (felhatalmazásukból fakadóan is) valószínűleg messze túlértékelik a görög gazdaság tényleges lehetőségeit. Az eurózóna képviselői meg politikusok ugyan, de számos esetben bizonyították, hogy nem képesek hatékony fellépésre, sem rövid, sem hosszabb távon ésszerű, gazdasági perspektívát kínáló döntésre.