Egyre agresszívebben blöffölnek a felek a görög tárgyalásoknál. Már, ha épp tárgyalnak. A két alapálláspont ráadásul nem csak egymástól van „marathoni” távolságra, hanem a reális gazdasági döntéstől is igen messze esnek. Azért nem megoldástól, mert az már nem létezik.
A hitelezőknek (az Eurózóna és az IMF) két fő céljuk van:
1. minél kisebb pénzügyi veszteséggel, újabb pénzügyi mentőcsomaggal kisegíteni Görögországot a lehető legszigorúbb költségvetési vállalások mellett.
2. olyan megállapodást tető alá hozni, amely a legkevésbé veszélyezteti az unió tagországainak fizetési hajlandóságát, nem bontja az egységet, egyszóval minimalizálni a fertőzésveszélyt.
A görögök szándéka az időhúzáson túl nem ennyire világos, de valahogy így lehetne összefoglalni:
1. jelentős adósság-elengedés (átstrukturálás)
2. a lehető legpuhább gazdaságpolitikai vállalások
3. a görög választók támogatásának megtartása
Itt valószínűleg kiindulópont a 2012-es 30%-adósságelengedés (haircut), és a költségvetési többlet kitermeléséhez viszonylag szabad kéz, vagyis függetlenség a görög kormánynak.
A 2012-es mentőöv és adósságleírás
A 2011-2012-es tárgyalások kimenete az volt, hogy a magán hitelezőket gyakorlatilag az adósság felének leírására kötelezték. Ezzel önmagában a teljes adósság 30%-kal csökkent, 350 milliárd euróról 243 milliárd euróra. Az adósságleírást új kötvények kibocsátásával oldották meg, aminek a fedezete részben az IMF és EU által összedobott második körös 130 milliárd eurós mentőcsomag lett. A mentőcsomag részben új, olcsóbb hitelt is takart, ami a bankrendszer feltőkésítését (50 milliárd euró) is fedezte. A görög fél vállalta a költségvetési egyenleg pozitívban tartását. Mindezek eredményeként a GDP-arányos adósság 171%-ról 155% közelébe süllyedt. A programterv az volt, hogy 2020-ig 120%-ra csökkentik. A célhoz azóta egy hajszállal sem sikerült közelebb kerülni, sőt az adósság immár a 180%-ot súrolja.
A GDP-arányos államadósság (Forrás: tradingeconomics.com, Eurostat)
Az elméleti kiút
Véleményem szerint két lehetőség van, ami görög gazdaságot közép távon növekvő pályára állítaná, és viszonylag normál fejlődést biztosítana, úgy, hogy később sem esne vissza.
1. Görögország az eurózónán belül marad, az adósságát lefelezik, vagyis az eurózóna átlagáig, legalább a GDP 100%-ig elengedik 180%-ról. Ennek fejébe Görögország gyakorlatilag brüsszeli gyámság alá kerül (legalább 6-8 évre), és végrehajtják a hitelezők által várt lépéseket: nyugdíjak ésszerűsítése, adórendszer átalakítás, a gazdaság fehérítése, a fizetési morál javítása.
2. Görögország kilép az eurózónából, gyakorlatilag teljes államcsődöt jelent. A pénzügyi rendszerét, a számlákat zárolják, egy meghatározott árfolyamon megtörténik az euró (mind a követelések, mind a megmaradt tartozások) drachmára váltása. Közben, hogy a befektetői bizalom alapjait letegyék a későbbiekre, ugyanúgy végrehajtják az első pontban, hitelezők részéről is elvárt gazdaságpolitikai lépéseket. Ez utóbbi viszont már független az eurózónától és más hatásoktól, ez már innen a görögök szuverén döntése lenne.
A 2011-2012-es mentőcsomag áthidalhatatlan ellentétet jelent. A hitelezők most annál jóval szigorúbb, a görögök jóval enyhébb kompromisszumot szeretnének. Az egyik kényszerzubbonyt, a másik masszázsfotelt. (folyt. köv.)