2016 lehet az az év, amely alááshatja a későbbi növekedést. Tehát nem feltétlenül hoz azonnal recessziót, de egy korszak már most lezárult: a végtelen szerencse időszaka. A kérdés csak az, hogy egy kevésbé rózsaszín, vagy tisztán sötét korszak elé nézünk. Másrészről a hazai gazdaságpolitika eddig is kimerítette a lehetőségeit, ami a belső ösztönzést és egyensúlyozást illeti és ez a tárház a jövőben szintén korlátozott. A hangsúly a külföldi befektetőkről a hazai szereplők felé tolódott: javul átmenetileg a stabilitás, de mindent nem lehet csak hazai, pláne nem lakossági szereplőkkel finanszíroztatni. Ezzel ugyan kisebb lesz rövid távon a piaci megingás kockázata (jelentős állami plusz kiadás árán), de egyúttal szűkül a lehetőség is, mert a bezárkózó politikával elvágjuk az utat mind a külföldi befektetők, mind a külföldi beruházók, vagyis a pezsgő ÉLET elől.
Milyen külső gazdasági tényezők vesznek körül bennünket?
Nem csak a kínai tőzsde felfüggesztése és a 85 éve nem látott mértékű első napi amerikai tőzsdei zuhanás miatt ambivalens az évkezdet. 2008 óta soha nem volt olyan év, amikor bárki bátran több évre előre stabil külső környezetet tudott volna jósolni. Hozzá kell szokni, hogy új világrend van egy ideje: a bizonytalanság világrendje. Az előrejelezhetőség, a tervezhetőség időhorizontja az utóbbi években jelentősen lecsökkent. Amíg korábban, 2008 előtt 3-5 évre is lehetett üzleti tervekkel számolni, addig ez az időhorizont fél vagy évre zsugorodott, és az utóbbi másfél évben még tovább szűkült, ahogy ismét előtérbe kerültek a világgazdaság akut problémái: egy sor olyan tünet, amit 2012 és 2014 között nem láthattunk.
Ez milyen folyamatoknak köszönhető?
Ez még mindig a 2008-as válság, illetve annak folytatása. 2009-ben a feltörekvő országoknak volt még lehetőségük, mozgásterük hitelből gazdaságpolitikai, költségvetési programokra, mesterséges állami beavatkozásra. Kína vezérletével életet tudtak lehelni a gazdaságaikba, talpra állították a nyersanyagpiacokat is. Ezt meglovagolva a fejlett térségek nemzetközi vállalati tovább tudták növelni feltörekvő piaci értékesítéseiket, valamint a jegybanki pénznyomdákkal és 0%-os kamatokkal felszín felett tudták tartani a világgazdaságot. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a tartalékok és mesterséges intézkedések kezdenek kimerülni. Ennek a tüneteit látjuk sorban.
Mi a helyzet a magyar gazdasággal? Belső piaci intézkedések tudnak kompenzálni egy elméleti visszaesést?
Ha olyan helyzetben volnánk, mint Lengyelország vagy Szlovákia, 40-42%-os GDP-arányos államadóssággal és bővülő belső piaccal, lehetőségekkel, megfelelő versenyképességgel felvértezve 2008-ban, akkor nem kellene félnünk egy külső sokktól, nyugodtan hátradőlhetnénk. Ám, nem ez a helyzet. 80% körüli államadóssággal, és még mindig jelentős – igaz az utóbbi években jelentősen csökkenő – magánadóssággal, (valamint folyamatosan romló versenyképességgel) túlságosan ki vagyunk téve a külpiacoknak, külső tényezőknek. Az a potenciál, ami a magyar lakosság részéről – beleszámítva a lehetséges költségvetési ösztönzőket – rendelkezésre áll, maximum 0,5-1 százalékponttal járulhat hozzá a növekedéshez. Ellenben, ha az újabb válsághullám begyűrűzik, ezt érezni fogja a lakosság is a szűkülő munkaerőpiaci, jövedelmi lehetőségeken, a még inkább visszaeső beruházásokon keresztül. Tehát a belső lehetőségek erősen korlátozottak és áttételesen függnek a külső környezettől is.
Az eddig húzóerőnek számító multinacionális cégek termelésére alapozott exportunk milyen esetben eshet vissza?
Először is úgy fogalmaznék, hogy egy külső sokk esetén 2016 lehet az az év, ami alááshatja a későbbi növekedést. Tehát nem feltétlenül hoz azonnal recessziót, de egy korszak már most lezárolt: a végtelen szerencse időszaka nem csak Magyarország, hanem minden más gazdasági, piaci szereplő szempontjából. Eddig Európa feltörekvő régiója, sőt a gazdasági térségek nagy része olyan környezettel szembesült, amikor egyszerre volt a globális jegybankok részéről pénznyomda, 0%-os kamat, vagyis ultra olcsó finanszírozás, egyszerre volt Kína részéről egy mesterségesen fenntartott növekedés és generált feltörekvő piaci kereslet, valamint egyszerre állt vissza az általános befektetői bizalom, amely egy sor szegmensben óriási túllövést hozott. Ez a szerencsés csillagzat van leáldozóban. A kérdés csak az, hogy egy jóval kevésbé rózsaszín, vagy tisztán sötét korszak elé nézünk. A hazai gazdaságra visszatérve, ha a globális bizalom tovább romlik, a kínai, feltörekvő piaci válság tovagyűrűzik, megjelenik a FED (amerikai jegybank) szigorításának hatása és visszaesik az autók iránti kereslet a külpiacainkon, így Amerikában és Németországban, ahol eddig az autóértékesítések dupla számjegyű bővülést mutattak, akkor a magyar export növekedés is könnyen nullázódhat. Másrészről a hazai gazdaságpolitika eddig is kimerítette a lehetőségeit, ami a belső ösztönzést és egyensúlyozást illeti. Többek között a lakossági megtakarításokat beterelték állampapírokba, amelynek eredményeképpen a lakosság állampapír állománya immár meghaladja a 4000 milliárd forintot. Ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy a külföldi befektetők helyett hazai, lakossági szereplők finanszírozzák a költségvetés, az államháztartás hiányát, adósságát. Maga az elv kezdetben ésszerű volt, csakhogy szerintem ezen is messze túllőtt az állam, túl vagyunk az egészséges mértéken. Mivel az állam 1,5-2%-os prémiumot fizet a lakosságnak erre az állományra, az ehhez kapcsolódó éves költségvetési plusz kiadás lassan eléri a 80-100 milliárd forintot. Ráadásul az állam a bankokat is a hosszú lejáratú állampapírok felé terelte a kéthetes betétből, speciális ügyletek révén átvállalva a kamatkockázat egy részét, ami egy szinten túl pénzügyileg abszolút ésszerűtlen. Azzal, hogy a hangsúly a külföldi befektetőkről a hazai szereplők felé tolódott, javul átmenetileg a stabilitás, de mindent nem lehet csak hazai, pláne nem lakossági szereplőkkel finanszíroztatni. Ezzel ugyan kisebb lesz rövid távon a piaci megingás kockázata (jelentős állami plusz kiadás árán), de egyúttal kisebb a lehetőség is, mert a bezárkózó politikával elvágjuk az utat mind a külföldi befektetők, mind a külföldi beruházók elől.
….
A Kossuth Rádió Ütköző Este című vita műsorában a teljes beszélgetés: