Hosszabb elemzői beszélgetés magyar növekedésről, az alacsony kamatok fenntarthatóságáról, javuló pénzügyi megítélésről, és a homályos magyar jövőről a visegrádi országokkal összevetve.
A héten jelenik meg a magyar második negyedéves GDP-adat. Hogy látja, fennmaradt-e a bővülés az időszakban?
Abszolút mértékben, azok a tényezők, amelyek az első negyedévben segítették a gazdaság növekedését, az eddigi információk alapján, ezek kitartottak. Nyilván a (pontos) mérték kérdés. Amit látunk a lakossági fogyasztás egyes szegmenseiben, így a kiskereskedelmi adatokban, vagy az exportadatokban, azok mind az első negyedév tendenciáit vetítik előre. Az a kérdés, hogy a 3%-ot túl fogja-e szárnyalni a bővülés az előző év azonos időszakához képest. Mérget ugyan nem vehetünk erre, de amennyiben az eddigi adatok egy az egyben leképezik az eddigi tendenciákat – nyilván nem tudunk mindes egyes információmorzsát – akkor szerintem 3% fölötti növekedés lesz éves bázison. De ha csak 2,9%, akkor sincs tragédia. Fő kérdés, hogy év végéig ez a dinamika kitart-e, látva például a görög válság hatásait és a visszaeső kínai aktivitást, a globális negatív hatásokat képes lesz-e kompenzálni a magyar gazdaság. De még a második negyedév az előző időszak kedvező tendenciáinak tükrében zajlott.
Nem teljesen a belső motorhoz, inkább a külső tényezőkhöz köthető a növekedés, ettől fut a szekér?
Részben igen. Mostanra, az előző egy évre értek be az autógyártók fejlesztései, kapacitásnövelő beruházásai (például ebben a félévben a Suzuki fejlesztése, ami hozzátehet a növekedéshez). Tehát az egyik eleme a növekedésnek az exportra történő autógyártás, ezt már mindenki kielemezte korábban. A másik fő lába pedig, az 5-6 év szűkös lakossági fogyasztása után úgy érezték a lakosok, háztartások – csökkenő energiaárak, elhalasztott korábbi fogyasztás után – hogy van mit bepótolni. Tehát óvatosan a lakosság elkezdett költeni, és nyilván ehhez hozzájárul egy rekord időszakot futó turizmus, ami szintén megdobja a hazai, belső kiskereskedelmi fogyasztást. Azonban hosszú távon ahhoz egy tartós fogyasztás, növekedés fennmaradjon, szükség volna még beruházásokra, a magánberuházások felfutására,de dacára a kiszámíthatatlan környezetnek ez nem csak magyar betegség most. Az egyébként egy jogos kritika, amikor az elemzők a sűrűn változó üzleti, jogi környezetet hozzák fel, mint az elmaradó beruházások egyik okát. De itt azért látni kell, hogy összeurópai betegség az elmaradó beruházási volumen. Az eurózónában a Lehman-csőd évében, 2008-ban a teljes gazdasági teljesítmény 23,5%-át adta a magánberuházás. Azóta eltelt 7 év, és még mindig csak a gazdaság 19-19,5%-át teszi ki. Hiába öntenek forró pénzt a piacokra, hiába kezdett el vásárolni az Európai Központi Bank eszközöket, kötvényeket amerikai stílusban, hiába jöttek le a hozamok 1-2%-os szintekre, egyszerűen nem képes semmilyen stimulus sem visszavinni a virágkorszakot idéző szintekre a magánberuházások volumenét. A vállalatok nem akarnak hosszú távra beruházni, egy fő céljuk van: a rövid távú hatékonyság növelés, a költségvisszafogás. Inkább pénzügyi fronton akarnak megtérülést saját részvény vásárlással, a korábbi hitelek újrafinanszírozásával. Tehát a pénzügyi megtérülést helyezik előtérbe és a hosszú távú beruházási szemléletet háttérbe szorítják. Hogy ezt képes lesz-e az európai politika kilendíteni a mélypontról, azt nem lehet tudni. Globális problémáról, tendenciáról van szó.
Magyarországot a csillagok közé sorolta a legújabb elemzésében a Morgan Stanley. Mit jelent az üzenete?
A Morgan Stanley és a többi intézmény, aki kedvezően ítéli meg a magyar gazdaság kilátásait, pénzügyi helyzetet, elsősorban a rövid távú sérülékenység csökkenést emeli ki. Azt, hogy az elmúlt 4-5 évben a magánadósság mintegy 20-25%-kal csökkent. Az államadósság növekvő tendenciája megállt, sőt vissza is fordult, és az utolsó két évben már érzékelhető csökkenés van. Ezen kívül egy nagyon feszes költségvetés, amit sokak által kritizált eszközökkel ért el a kormány, többek között a multik, külföldi cégek különadójával, de mégiscsak egyensúlyt teremtett. Ebben a mai jegybanki politikákkal övezett globális világban nagyon lerövidült a horizont, amire a befektetők, beruházók figyelnek. Egy ilyen lerövidült horizonton a magyar gazdaság kitettsége, a magyar pénzügyi rendszer sérülékenysége jelentősen enyhült. Ez mindenképp pozitívum. Volt azonban még egy szerencsés tendencia: azok a feltörekvő blokkoknak a növekedése tört meg, amelyek túlságosan ki voltak téve az egy egyébként 2-3 éve mélyrepülésben lévő nyersanyagpiacoknak. Azok a nyersanyagtermelő országok, amelyek többek között Kínának szállítottak be, Brazília, Ausztrália vagy éppen Törökország, mely közvetett csatornákon keresztül kapcsolódott ehhez a blokkhoz. Ezen gazdaságok növekedése tört meg. És ott ahol nem volt korábban nagyobb adósság és most sem hitelből történő fogyasztás vagy politika hajtja a növekedést, mint például Kelet-Közép-Európában, ehhez a blokkhoz sorolták a magyar gazdaságot is. És ez nekünk óriási szerencsénk, emiatt tudott lejönni a magyar állampapírok hozamszintje, emiatt vált olcsóbbá az állam finanszírozása. De ez nem jelenti azt, hogy a hosszabb távú növekedési kilátásaink jobbak lennének, mint Szlovákiáé vagy Lengyelországé. Most úgy néz ki, hogy a gazdaság a mélypontról elindult, sőt utolértük a 2007-es szinteket és a pénzügyi stabilitásunk is rendben van. De ugye, Woody Allen mondta, hogy örökké fogok élni, elhatároztam. Idáig minden rendben.
A külső környezet lehetővé teszi a jegybanki alapkamat 1,35%-on való tartását?
80%-ban ez tényleg külső környezet függő, egyetértek. Az enyhülő sérülékenység és az alacsony globális inflációs környezet miatt van tere a jegybanknak, de leginkább a forintnak van tere gyengülni az euróval szemben. Ez az, ami rövid-közép távon visszalendíthetné az inflációt a jegybank közép távú célja közelébe, esetleg 3% fölé. Egy drasztikus forintgyengülés nyilvánvalóan egyből megjelenne a benzinkutakon, az üzemanyagárakban, szállítási költsége keresztül más termékeknek az áraiban. De pont az adósságunk és a sérülékenységünk csökkenése miatt erre most van is tér. Korábban, 3-4 évvel ezelőtt mindenki és a szakma és jajveszékelt volna egy 320-as euróforint láttán, addig ma már valószínűleg egy 340-es eurónál sem volna pánik. És nem csak azért, mert nem forogna veszélyben a pénzügyi rendszer stabilitása, hanem talán az inflációs célok sem. Tehát amíg az olajárak nem indulnak ismét növekedésnek, amíg az energiaárakban nincs növekedés, és egyáltalán nincs inflációs nyomás globálisan, Európában, addig nincs mitől félni, nyugodtan lehet aludni.
Van-e eltérés a visegrádi országok között a dinamikában és annak fényében, hogy eurót vagy saját fizetési eszközt használnak?
Azt gondolom, hogy nem a fizetőeszközön múlik az ország vagy gazdaság növekedése. Lengyelország évek óta elég jelentős növekedést tud felmutatni, ott nincs euró. Szlovákiában kiépült egy olyan gazdasági modell, amely nagyon komoly mértékben az autógyártásra épül. Az egy főre eső autógyártó kapacitás még mindig 2,5-3-szorosa a magyarországinak. És ki van téve persze a külső autóipari megrendeléseknek és keresletnek. De nem tudott visszatérni a válságkor tapasztalt 4%-os növekedési ütemre, de azért ők jól elvannak a 1,5-2,5%-os szintekkel is, tekintettel, hogy ők már korábban az előző 10 évben behozták lemaradásukat és koránt sem éltek meg olyan mélypontokat, mint a magyar gazdaság. Összevetve a lengyel gazdasággal, az államadósság mértéke GDP-arányosan itt sem éri el a 60%-ot, mindkét ország adósságrátája 50 és 55% között mozog úgy, hogy 3-4% körüli költségvetési hiányt tudnak tartani. Csehország is hasonló cipőben jár, mint Szlovákia azzal a különbséggel, hogy még korábban ledolgozta a hátrányát, élen járó visegrádi ország volt, az utolsó pár évben tapasztalható némi visszaesés a növekedésben, de még így sem hasonlítható össze az egy főre eső GDP, az életszínvonal más posztszocialista országéval, vagy a magyaréval. Mi meg 2009 óta sokkal mélyebbről jövünk, így átmenetileg jobban is tudunk növekedni, de igazából a következő 5 évben dől el, hogy ki mennyire versenyképes.
A beszélgetés Szajlai Csaba műsorvezetővel az alábbi linken érhető el: