Akkor szükséges a FED-nek lépni, mikor elérte a célokat, vagy már előtte el kell kezdeni szigorítani? Hiszen olyan környezet úgysem lesz, hogy minden stimmelni fog. Egy idő után a túl laza monetáris politika kockázatai meghaladhatják annak előnyeit. A kockázatokat pedig a politikusok – és a gazdaságpolitika szereplői is – addig hajlamosak figyelmen kívül hagyni, amíg azok nem realizálódnak.

“A szervezetekben túlságosan gyakran pillantgatnak a tükörbe, ahelyett, hogy kinéznének az ablakon.” (Philip Kotler)

Nagy kérdés, hogy a héten hogyan dönt a FED. Nézzük először azt, hogy az amerikai gazdaság helyzete mennyiben indokol egy kamatemelést.

Két fő megközelítés van, és emiatt térnek el a vélemények. Mindenki kicsit más és más aspektusból közelíti meg a FED kamatemelési esélyét. Egyrészt beszélhetünk az amerikai gazdaság állapotáról. Mennyiben sikerült a válság után visszabillenteni a pályát egy normál környezeti kerékvágásba. Másrészt mi az, amit a FED megtehet és rajta múlik. A két dolog ugyanis teljesen különböző. Egy dolog, hogyan teljesít a gazdaság, másik, hogy a FED mit tehet még meg, mennyiben múlik rajta a gazdaság további pályája. Az amerikai gazdaság egyébként a 2008-as válság után nagyjából magához tért. Egy sor gazdasági indikátor – ha nem is jelez óriási fellendülést, boom-ot – de mindenképp normalizálódott. Többek között a legátfogóbb gazdasági teljesítményt jelző szám, a GDP 2011-re már elérte a válság előtti szinteket. Ez mutatja az amerikai gazdaság felülteljesítését, hiszen az eurózóna vagy a brit gazdaság mindezt csak 2014-re volt képes összehozni. Van egy nagyjából 2-2,5 százalékos növekedés, ami nem kiugró, de viszonylag stabilnak mondható, igaz negyedévről negyedévre azért előfordulnak ingadozások. Erre az évre nagyjából 3%-os növekedést várnak, bár a harmadik negyedév előrejelzése az utóbbi időben picit romlott, 2,8-ról 2,7%-ra részben a kínai gazdaság kilátásaiban bekövetkezett zuhanás miatt. A munkaerőpiac viszonylag jól teljesít: a munkanélküliségi rátát sikerült lehozni 5% környékére, az alkalmazottak létszáma 4 millió fővel meghaladja a 2006-os szinteket.

Viszont vannak ellenérvek is, mivel ezek a mutatók azért csalnak. Tehát például hiába nőtt az alkalmazottak száma, ez egy abszolút mutató szám, közben meg 40 millió fővel (tehát a foglalkoztatási bővülés tízszeresével) nőtt a lakosság. Ugyanígy a munkanélküliségi ráta sem mutat teljes képet. Hiszen azok aránya is csökkent, akik munkát szeretnének vállalni (a munkaképes korú lakosság között), ezt pedig nem tükrözi a ráta. Ráadásul a munkahelyek növekvő aránya részmunkaidős, és így a bérek szintje sem nő olyan ütemben, mint a válság előtti érában. (Az éleződő jövedelmi különbségek további feszültséget jelentenek.)

De legalább a bérek szintje az utóbbi időben nőtt, lásd órabérek, nem?

Kétségtelen volt ebben némi előrelépés, de az elégedetlenség sem csökkent az elvárt ütemben, a fogyasztói bizalom közel sincs a 2008 előtti sávban. Az életszínvonal mutatószámai sem hozták be lemaradásukat: az egy főre eső vásárlóerő-paritáson mért GDP ugyan 2012-től fokozatosan emelkedik, de még mindig elmarad 6-7%-kal a 2006-os mértéktől.

Tehát egy sor mutatóban javulás van, de a remélt pályát nem érte el az amerikai gazdaság. Teret adna az infláció is a FED további laza politikájára, mert hogy a 2%-os célértéktől messze van a FED: az energia- és élelmiszeráraktól tisztított magárindex 1,2-1,3%.

Viszont itt jönnek az ellenérvek is: akkor kell-e a FED-nek lépni, mikor elérte a célokat, vagy már előtte el kell kezdeni szigorítani. Hiszen olyan környezet úgysem lesz, hogy minden stimmelni fog. Ezek nem hajszálpontos folyamatok, nem lehet precízen belőni a mértékét és időzítését a folyamatoknak és akcióknak. Így sokan amellett vannak, hogy már korábban el kell kezdeni a FED-nek kamatot emelni, minthogy elérné a kitűzött értékeket. Másrészt, az is fő kérdés, hogy mennyiben segít a FED politikája a gazdaságon, mennyiben múlik rajta a gazdaság kilátása. Egy idő után a túl laza monetáris politika kockázatai meghaladhatják annak előnyeit. A kockázatokat pedig a politikusok – és a gazdaságpolitika szereplői is – addig hajlamosak figyelmen kívül hagyni, amíg azok nem realizálódnak. A kamatemelés a bizonytalanságot is megszüntethetné, ami a szigorítás immár túl hosszúra nyúló halogatását illeti. A piaci szereplők egy része már úgy van vele, mint a műtétre sokat váró beteg: most már mindegy, csak legyünk rajta túl!

A Gazdasági Rádióban Szűcs Péter műsorvezetővel beszélgettünk a témáról: