“Józan esze mindenkinek lehet a világon, föltéve, hogy nincs fantáziája.” (Oscar Wilde)

Kezdésként fussuk meg gyorsan a kötelező elemzői köröket: az előző hetekben tapasztalt forintgyengülés egyértelműen külső tényezőkhöz, a nemzetközi kötvénypiaci minipánikhoz, a görög csődveszélyhez, valamint a török választások után kialakult bizonytalan kormányalakítási helyzethez köthető. Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni:

minél alacsonyabb a jegybanki alapkamat, minél lazább a monetáris politika (lásd a napokban bejelentett új MNB-eszközök), annál nagyobb az esélye a hazai deviza gyengülésének.

A magyar eszközök külső vonzereje, kereslete fokozatosan csorbát szenvedhet. Ezt húzza alá a külföldiek állampapír-állományának egyéves mélypontra történő süllyedése is.
Másrészről a magyar gazdaságpolitika mintha eddig is minden akadályt szeretett volna elgördíteni a forint leértékelődésének útjából. Az államadósság devizakitettsége már „csak” 35%, a forintosítással a magánszektor is jelentősen devizamentesült, és az infláció sem befolyásolja jelenleg a jegybank mozgásterét.   (Az meg épp ízlés, nézőpont kérdése, hogy ezt csökkenő sérülékenységnek, nagyobb politikai szabadságfok szerzésnek vagy belpiaci zárásnak, esetleg elszigetelődésnek nevezzük-e.) Viszont pont ezek a tényezők, amelyek kísértésnek tűnnek a piaci szereplőknek, és a jövőben megnyithatják az utat a forint komolyabb mozgása előtt. Szinte minden a csökkenő ellenállás irányába hat. A jegybank tolerancia szintje valószínűleg a forint euróval szembeni korábbi  történelmi mélypontját (327) is elhagyta.

Más szavakkal a gazdaságpolitika főszereplői folyamatosan pisztolyt csempésznek a színpadra. Márpedig színházi körökben jól ismert tény, hogy annak előbb-utóbb el kell sülnie

bang shark vision

A jelenlegi forint szintek per pillanat nincsenek befolyással sem a belső piaci, sem a gazdasági folyamatokra, sem a költségvetési tervekre. Egyelőre a nemzetközi hozamemelkedés és kötvény ijedelem sem vezetett külső reálgazdasági sokkhoz, érdemi lassuláshoz az exportpiacokon.

A magyar folyamatokat egyre inkább határozza meg az általános reálgazdasági környezet, mintsem a hazai pénz- és tőkepiacok ingadozása.

Így addig nincs baj (és valószínűleg nincs drámai, 15-20%-ot meghaladó forint gyengülés sem), amíg a nemzetközi piaci eladások nem vezetnek el a külső gazdasági környezetünk újabb válsághullámához.
Ahogy Woody Allen fogalmazott:

„elhatároztam, hogy örökké fogok élni. Eddig minden rendben.”

A téma egy szeletéről a Lánchíd Rádióban beszélgettünk:

https://mno.hu/lanchidradiogazdasag/meg-toleralhato-a-forintgyengules-1289945