11 éve nem voltak ilyen kevesen az optimista amerikai kisbefektetők. A média vészjeladása mindent túlharsog. Ez pedig általában figyelmeztető jel, hogy nem mindig minden olyan szög-egyszerűen és sablon szerint működik a világban és a piacokon, mint azt néha magában a politikai szférában, tanácsadói körökben vagy éppen a porcukor imádók elképzelik. Kacifántos, – elcsépelt nemzetközi intézményi terminussal élve – kihívásokkal teli időszak elé nézünk, amelyben egyaránt lesznek pánikra okot adó, de reménysugarat megcsillantó periódusok is. A piaci hangulatot elnézve, nem kizárt, hogy éppen e kettő között vagyunk.
Sorjáznak az összeomlást váró előrejelzések, a kínai lassulás és hitelkrach negatív következményeit felismerő elemzések. Címoldalon virítanak a veszélyre figyelmeztető piaci horror fogalmak, amire tökéletesen rímelt az amerikai tőzsdék tegnapi – egy kisebb stabilizálódási kísérlet utáni – újabb megbicsaklása is. Megjelentek az eszement, 10 dolláros olajárat sem irreálisnak minősítő prognózisok, a feltörekvő blokkok menthetetlen lecsúszását előrevetítő forgatókönyvek, magyar részről évekig 300 forint alatt maradó benzinárat sejtető közgazdász kommentárok. Sőt, még maga az IMF elnök, Christine Lagarde is egy globális biztonsági pénzügyi háló szükségességéről beszélt. A Titanicról az emberek már a jéghideg vízbe ugrálnak a partoktól 1000 kilométerre. Majdhogynem a jéghegy is olvadóban, de most beszélünk a mentőcsónakok fontosságáról. Alerte! Bő félévvel azok után, hogy végképp mindenki számára nyilvánvalóvá vált: Kínában valami nagyon nincs rendben. A kínai tőzsde nyáron kivitelezett szakadása már csak következmény volt. A sokadik.
Ráadásul nem csak a média kapta fel a negatív szenzációt, az apokaliptikus hangulat az amerikai befektetőkre szintén átragadt. A piaci hírlevélírók és elemzők között az optimisták pesszimistákhoz viszonyított aránya pár hét leforgása alatt másodszor esett a kritikus szintet jelentő 1-es érték alá, 7 éves mélypont közelébe.
Forrás: Yardeni, Investors Intelligence
A heti kisbefektetői felmérés még ennél is durvább eltántorodást jelez: utoljára 2005-ben, tehát 11 éve volt ilyen alacsony az optimisták aránya. Az is igaz közben, hogy a pesszimisták tábora egyelőre még nem duzzadt ilyen történelmi szintekre. Lehet, hogy még egy széles körű eladási hullám kell ehhez? Ki tudja?
Az elmúlt hetek felmérései (rövid távú kisbefektetői hangulat):
Forrás: AAII Sentiment Survey
Az persze természetesen látszik, hogy innen nem lesz könnyű útja a világgazdaságnak és a nagy tektonikus mozgások még hátra vannak a tőzsdéken. De talán rövid távon, mintha a nagyérdemű kezdene túlságosan egyirányú alakzatot felvenni, gyanússá kezd válni ez az össznépi riadalom. Ez pedig általában figyelmeztető jel, hogy nem minden olyan szög-egyszerűen és sablon szerint működik e világban, mint azt néha magában a politikai szférában, tanácsadói körökben vagy éppen a porcukor imádók elképzelik.
Kacifántos, – elcsépelt nemzetközi intézményi terminussal élve – kihívásokkal teli időszak elé nézünk, amelyben egyaránt lesznek pánikra okot adó, de reménysugarat megcsillantó periódusok is. A piaci hangulatot elnézve, nem kizárt, hogy éppen e kettő között vagyunk.