Lassan az olaj olyan durva szintekre esik, hogy a nagy importőröknek megérheti a következő időszakra lefedezni az olcsó felhasználást, vagyis megjelenhetnek óriás vevőként. Ez a folyamat idővel stabilizálhatja az árfolyamot, de tartósan így is közelebb lehetünk az 50, mint a 100 dollárhoz. A felesleges kapacitások kiesése a piacról időbe telik. A most megjelenő 10 dolláros prognózisok ugyanazt az érzetet keltik bennem, csak fordított irányban, mint 2008-ban a 140-es csúcs közelében a Gazprom elnökének 250 dolláros olajár jóslata. A Trend FM-ben Szűcs Péter műsorvezetővel beszélgettünk a témáról.

Tavaly ilyenkor mindenki arról beszélt, hogy év végére 60-70 dolláros szintre fog visszaerősödni az olaj, most pedig megjelentek a 10 dolláros előrejelzések is. Ezért vicceltem azzal, hogy előbb-utóbb a benzinkutakon fizetnek az autósoknak a tankolásért. (De mi is kutakodjunk egy kicsit!) Szóval mi befolyásolja az olaj árát? Nagy jóstehetség nem kell, hogy innen csak fölfelé vezet az út. Vagy nem?

“Kóbor longosnak sorsa az enyém? Ötszáz évre kell újra lenni? Ostoba trend, ostoba sírás: Venni kell, venni, venni, venni.” (Ady Endre versének átköltése)

Rövid távon maguk az olajárak is befolyásolják a pszichológiát, az előrejelzéseket, oda-visszahatás van. Ha emlékszel 2008-ra, amikor tombolt az olajbuborék: 140 dollár fölött volt a jegyzési ár, egy vagy két nappal vagyunk az abszolút csúcs és az összeomlás előtt.  Akkor a Gazprom elnöke, Alexei Miller nyilatkozta azt, hogy piaci anomáliák miatt az olaj ára el fogja érni a 200-250 dollárt (archív link). És, hát abban az időben sorra jelentek meg a még további olajár emelkedésről szóló prognózisok. Most pedig az olajárak másik szélsőséges területén vagyunk.

Oilchart1

Az olajár alakulása 2006-tól;                                                                                                            Forrás: moneyweek.com

Ebben a hangulatban szinte természetes, hogy elkezdenek a szereplők, befektetők még további esést vizionálni, egyszerűen azért, mert ez egy ideig öngerjesztő folyamat. Hiszen, ha az olajárak csökkennek, még erősebb prés alá kerülnek az olajtermelő országok és a 70-80 dolláros olajra tervezett költségvetésük. Ezért az alacsonyabb olajárból származó lyukat még több termeléssel próbálják meg betömni (hasonlóan a kartellek játékelméleti bomlásához), még nagyobb volument exportálva.

Kérdés, van-e, aki megvásárolja…

Igen, az olcsóbb kínált olajra a reálkereslet valamilyen szinten reagál, és az olajtermelő országok egy része megpróbálja kihasználni kedvezőbb, szállításhoz szerencsésebb földrajzi fekvésüket is. Másrészt van egy olyan stratégia is az OPEC, s így főleg a közel-keleti országok részéről, hogy az alacsonyabb olajárral – ha már így alakult – megpróbálják kiszorítani az előző években 80-100 dolláros olajárra tervezett beruházásokat, kiépült kapacitásokat a piacról. Ha már lúd, legyen kövér! Tehát megkísérlik kivéreztetni a nem hatékony termelés alá állított mezőket. Gondoljunk az amerikai palaolaj, palagáz kitermelésre vagy új és helyettesítő technológiák megjelenésére, amelyek kezdetben olyan területeken indultak, ahol olcsóbb volt a kitermelés, de utána bevontak olyan mezőket is, ahol a határköltség – akár helyettesítő terméket figyelembe véve, olajegyenértékesként – 70-80 dollár fölött van.

Valószínűleg előbb-utóbb azt fogjuk látni, mint a hegymenetben, csak fordítva: lesz valahol egy pont, ahol a pánik, a pszichológia olyan szintre fogja vinni az olaj árát, ami tényleg arra serkenthet tömegesen bizonyos olajfelhasználókat, hogy hosszabb távra is elkezdenek bevásárolni és távolabbi kontraktusokat kötni. Mint ahogy – ha visszaemlékszel – a 2008-as időszakban az első olyan hír, ami megrengette a 140 dolláros olajárat, hogy dél-amerikai kitermelő országok elkezdték lefedezni a magas olajárat, hosszabb távon shortolni, eladni az olajat, ezzel biztosítva a későbbiekre a kitermelésből származó bevétel szintjét. Most ugyanez lehet az ellenkező irányban: ha leesik, mondjuk 20 dollárra, akkor egy nagy importőr ország elkezdhet betárazni, s ezáltal lefedezni, rögzíteni a következő évek olajfelhasználását.

Ugyanakkor a hatalmas készletek belátható időn belül alacsonyan tarthatják az olaj árát?

Így van, tehát nem arról beszélek, hogy egyből  visszaemelkedne az olaj 100 dollárra. Azt gondolom, a következő években közelebb leszünk az 50 dollárhoz, mint a 100 dollárhoz, de a korábban taglalt pszichológiai, félig-meddig racionális mechanizmus be fog indulni, s így az olaj ára vissza fog korrigálni valamilyen mértékben. Lehet, hogy ez egy évbe is beletelik, de lehet, hogy csak egy hét, ezt nem lehet tudni. Az amerikai energiaügynökség (EIA) rövid távú előrejelzései szerint nagyjából 25 és 60 dollár között fog mozogni a következő egy évben (95%-os konfidencia intervallum). Nyilván ők se mernek biztosat mondani, így nagy a szórás. De hosszabb távon a Világbank is azt mondja (igaz, ez még októberi prognózis), hogy fokozatos emelkedés jön, visszahúzás jön az átlaghoz, 2017-e 54 dolláros olajárral számolnak, 2020-ra viszont 65 dollárral, 2025-re 88 dolláros előrejelzések vannak. Tehát, itt azért a nagy szereplők arra számítanak, hogy egy fokozatos visszaemelkedés lesz, ezen belül a pontos pályát természetesen senki sem látja.

A teljes interjú a Trend FM-ben :