Portré: Elemző

Szerteágazó beszélgetés elemzésről, amerikai, magyar kultúráról, korrupcióról, érvényesülésről, gazdaságról, a bajok gyökeréről: magunkról, magyarokról.

Jelképes, hogy általában krízis idején van szükség szakértőkre, piaci elemzőkre?

Ez nem csak a piaci elemzőkre jellemző. Az emberek akkor kíváncsiak összefüggésekre, akkor hallgatnak meg tudományokban bármilyen elemzést, ha valamilyen megrendítő, megrázó esemény történik és/vagy az ő életükre, hétköznapjaikra is hatással, befolyással van. Ezt láthattuk a Lehman-csődnél is, hiszen akkor a piaci összeomlás a médiákban teret kapott és rögtön utána jött a hatása a mindennapokban: munkahelyek elvesztése, romló fizetési eszköz, gyengülő forint.

Be kell érnünk azzal a világban folyamatosan globális krach, krízis van és erre folyamatosan kell készülnünk?

Sajnos az elmúlt 30 év azt mutatja, hogy ezek a válságok, az extrém események sűrűsödnek. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy elfogyott a beszállók tere a világban. Tehát a globalizációval minden olyan termelő és fogyasztó ország bent van a vérkeringésben, akit be lehetett szippantani. Valamint ebben az időszakban elburjánzott a pénzügyi rendszer az amerikai piacokról kiindulva. A laza szabályozásnak köszönhetően olyan pénzügyi innovációk jelentek meg, amelyek egyrészt teret adtak túlzott spekulációkra, másrészt nagy pénzügyi intézmények és egyéb multik erőfölényükkel való visszaélésére. Magyarul a hatékonysága a rendszernek csorbult (a tőkekoncentráció túlzottan erősödött), ez is összefüggésbe hozható az egyre gyakrabban jelentkező válságokkal.

Mi kell ahhoz, hogy az ember profi piaci elemzővé, szakértővé váljon?

Azt gondolom, hogy nem árt, ha valakinek van közgazdasági, pénzügyi végzettsége. Napi szintű elemzéseket csak úgy lehet gyártani, ha valaki tisztában van a fogalmakkal és a piaci összefüggésekkel. De azért ez nem teljesen egyedülálló kritérium, hiszen találkozhattunk olyan spekulánsokkal, olyan befektetőkkel a piacon, akiknek például bölcsész diplomája van. Persze a mindennapi elemző munkához szükséges lehet pénzügyi végzettség. Én a magyar Corvinus Egyetemen diplomáztam befektetés elemző szakirányon és innen egyenes út vezetett a piaci elemzői státuszhoz. Nyilvánvalóan az elemző olyan, mint a jó bor. Megfelelő évnek kell eltelnie, hogy beérjen. Ez tipikus olyan szakma, ahol önmagában a végzettség nem számít, legalább olyan értékes a felhalmozott tapasztalat.

Összevetve a Lajtán túli világgal a magyar elemzői munka azonos témákat fed le? Hasonlóan működik, mint Londonban?

Azért London és New York ilyen szempontból a pénzügyi elemzés vagy a pénzügyi szektornak a fellegvára. Ott nagyüzemben kell produkálni előrejelzéseket, ajánlásokat. Ez azért különbözik attól, mint amit Európa, s ezen belül Kelet-Közép-Európa képvisel. Én itt például és egy piaci elemző általában összefüggésekre, folyamatokra világít rá, míg egy londoni elemző vagy new york-i részvény elemző fókuszáltan ügyfeleket szolgál ki. Be kell neki hódolnia az intézményi érdekeknek és naponta kell adott esetben olyan befektetési ajánlásokat készítenie, amivel rá tudja venni az ügyfeleket – legyen az akár lakossági vagy intézményi – arra hogy kössön, üzleteljen. Ott tehát az érdekek nagyban befolyásolják és meghatározzák napi szinten is az elemzéseket, ajánlásokat. Nálunk ez azért kevésbé játszik. Ilyen szempontból én próbálok független maradni mind politikai, mind szakmai téren. Hiszen úgy szolgálja egy elemzés a közt, akkor válik értékessé, ha objektív érveket vesz figyelembe. Persze vannak benne szubjektív stíluselemek és tartalmak is, de úgy értékelhető igazán egy elemzés, ha mindentől és mindenkitől egyenlő távolságra van. Így használhatja fel magának a politika, a gazdaságpolitika és a köz is.

Egy időben az Egyesült Államokban is élt. Milyen tapasztalatokkal jött vissza a tengeren túlról?

Az Egyesült Államok nagyon különbözik egyrészt tőlünk, Magyarországtól, de Európától is. Ott tényleg minden a pénz körül forog. Egyrészt a pénzcsinálás – az amerikai angol is úgy mondja, hogy ’making money’ – ami elsődleges szempont és a hatékonyság. Az első amerikai bevándorlók azért mentek a tengerentúlra, hogy szerencsét próbáljanak, és ez mind a mai napig jellemző az egész amerikai társadalomra. Mindent a boldogulás és a pénznek tényleg a szó szerint vett csinálása jelképez. Ez nem jelenti azt, hogy mindent át kellene vennünk Amerikától, de bizonyos szemléletet Európának is érdemes volna tanulni tőlük. Méghozzá azt az attitűdöt, hogy mindent meg lehet oldani, ráadásul mindent meg lehet rugalmasan oldani. Nálunk ez az attitűd-igény szintén megállja a helyét, illetve óriási kontraszt van az amerikaiak optimizmusa és a Magyarországon fellelhető pesszimizmus között.

Amerikában a korrupció és a gazdaság szereplői között másfajta kapcsolat van?

Az üzleti szempontokhoz kapcsolódva is más a megközelítés. Ne higgye senki, hogy Amerikában nincs korrupció, ott is van. Sőt, a gazdaság méreteihez képest az aránya is legalább akkora, mint Európában vagy akár nálunk. De a viszonya az üzleti szegmenssel más, és más az érvényesülési lehetőség. Konkrétan: Amerikában nem mindenki, akinek van kapcsolati tőkéje és ezt korruptan használja, válik egyúttal sikeressé és boldogul. De, aki kiugró teljesítményt tud letenni az asztalra, az ott szinte mindenki érvényesül. Nálunk és Kelet-Közép-Európában ez teljesen fordítva működik sajnos.

Miért nem maradt kint?

Itt nőttem fel, itt szocializálódtam, tehát bármennyire is hatékony az amerikai rendszer, és bármennyire is könnyű kint üzletet csinálni és sikeresnek lenni, ha valaki kreatív – óriási a piac, nyilván ez is segíti az embert, hogy bármibe belekezdjen – , de azért az emberi kapcsolatok teljesen másra épülnek. Mivel mindent a pénzcsinálás és a hatékonyság határoz meg, ezért az emberi kapcsolatokat is ennek rendelik alá. Márpedig mi Európában nem ehhez szoktunk hozzá, pláne nem Magyarországon. Mondok egy példát egy régi filozófiai megközelítésben, ami erre rávilágít: Amerikában az utca, a közterek gyakorlatilag csak funkcionális szerepet töltenek be, azt, hogy az ember bármilyen célként eljusson A-ból B-be. Európában ugyanezek a földrajzi helyek vagy pontok nem csak funkcióként szolgálnak, hanem egyben életteret is jelentenek. Az emberek élnek, beszélgetnek, társalognak, kommunikálnak. Sokkal tartalmasabb nekem ez a fajta európai lét, mint az amerikai. Nem tudnám azt hosszú távon –azt gondolom- megszokni, nem tudnám magamat kint igazán jól érezni. De ez nyilvánvalóan igaz Nyugat-Európára is, hiszen a Magyarországon történő szocializáció megint más, mint a Nyugat-Európai. Még akkor is, ha vannak előnyök nyugaton, az emberi kapcsolatok, család, barátok miatt komoly elhatározás az, hogy az ember új életet kezdjen bármelyik másik országban.

Tovább provokálom: miért nem próbálkozik Nyugaton? Akár sikeres üzletember, piaci elemző lehetne.

Nem tudom, egyrészt, milyen sikeres lehetnék, ugye. Másrészt én voltam Amerikában egy évig. Megismertem egy másik kultúrát, kint tanultam egy Pennsylvania-i egyetemen. Nekem ez elég volt, hogy megismerjek egy teljesen idegen bolygót, ha lehet így fogalmazni. Tartósabb létre sehol nem volt kedvem berendezkedni. Ettől függetlenül még továbbra is kíváncsi vagyok Nyugat-Európára. Szívesen töltök és töltenék el hosszabb időszakokat, de éveket nem munkára vagy életre szánva.

Térjünk vissza a hazai tarajos vizekre! 10 makrogazdasági mutatóból 10 javulást jelez. Az átlagos halandó azonban ezt nem mindig így érzi. Ennek mi az oka?

Mindenki relatívan éli meg a saját életét. Mivel pesszimista is a magyar nép, ezért óhatatlanul mindent kevésbé rózsaszín szemüvegen keresztül néz. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a valóságot mindig picit torzultan, árnyaltan látja. Másodrészt a kedvező folyamatoknak tartósan kell fennmaradnia ahhoz, hogy valaki ténylegesen érezze a saját életében az előre mozdulást. Ennek a növekedésnek vagy kilábalásnak, ha lehet így nevezni, három összetevője van. Az egyik és nagyon fontos, hogy 2010 után itt – bár lehet kritizálni a gazdaságpolitikát bármelyik oldalról – de megteremtették a költségvetés egyensúlyát. Ösztönözték a magángazdaságot az adósság törlesztésére. Ez egyensúlyt hozott létre, ami visszaállította a befektetői bizalmat az eurózóna 2011-es válsága után. Ez segített meglovagolni az egyébként kedvező nemzetközi trendeket, a pénznyomdának a kedvező oldalát. Levitte a kamatterhét az államadósságnak és magánadósságnak is. Másrészt a lakosság az eltelt 5-6 szűkös év után részben az adósságok csökkentése révén, részben az enyhülő rezsiköltségek, energiaárak miatt úgy érezhette, hogy itt az ideje többet költeni. Nyilván ez nem volt olyan szignifikáns, jelentős megugrás, mint amit a lakosság észrevett a hitelek felfutásánál a 2000-es évek közepén, de az amúgy is egy illúzió volt. Most azt érezte, hogy nem romlik már a helyzet, sőt picit javult is a pozíciója, elkezdtek költeni az emberek, az elhalasztott fogyasztást bepótolták, ez is hozzájárult a növekedésünkhöz. Harmadrészt, de talán a legfontosabb tényező az EU-s források felpörgetett felhasználása, ami azért jó pár projektnek motorja volt és a beruházások 90%-át áthatotta. Viszont hiányzik a legfőbb komponens, a magánberuházásoknak a felfutása. A járműgépgyártók kivételével nem települnek gyárak, nem ruháznak be külföldiek Magyarországra jelentős mértékben. Viszont ez utóbbi globális és fejlett világbeli probléma. A magánberuházások növekedési üteme, mértéke sehol nem tért vissza a virágkorszakot idéző szintekre. Amerika és Európa is ezzel a problémával néz szembe. Ha nem lesznek nagy volumenű külföldi tőkeberuházások, akkor nem fognak tízezres nagyságrendben munkahelyek teremtődni. Márpedig a munkahelyek teremtése, létrehozása a jövedelmek gyarapodása az, ami érezhető javulást hozna el az ország szempontjából, ez az, ami tartósan érezhetővé tenni a lakosságnak a fellendülést.

Túl vagyunk a válságon, nő a gazdaság, de fejlődik-e a pénzügyi kultúra?

Itt nem a pénzügyi kultúra hiánya a baj, hanem általában véve a KULTÚRA. Ebben van szerintem elmaradás. Nálunk több felmérés szerint is – ezt európai összehasonlító számok támasztják alá – az emberek nagyon sokat tévéznek, viszont alig-alig beszélnek nyelveket és alig informálódnak. Nincs meg az a szociális, kulturális hátterünk, ami képessé tenné az egyént a nyers információk értelmezésére, tájékozódásra, elemzésre, önelemzésre. Ez az, ami igazából baj, és mindenhol megjelenik. Nem csak pénzügyi összefüggéseket nem vagyunk képesek látni és levonni következtetéseket, de semmilyen más területen sem tudunk értelmezni ok-okozati viszonyokat, tájékozódni képtelen vagyunk. Az ok valószínűleg az elmúlt 100 év politikai-gazdasági zsákutcájában van, leginkább a Kádár-rendszer örökségét cipeljük magunk után, mindent az államra hagyva megoldásként. De nyilvánvalóan nem lehet mindig csak a múltra mutogatni és a múltat hibáztatni. A közvetlen ok szerintem abban keresendő, hogy nem vagyunk képesek szembenézni a hibáinkkal, nincs realitás érzékünk, a változást nem eléggé akarjuk, és azt gondolom, hogy nagyon gyenge az intellektuális adottságunk, ami a kritikák iránti nyitottságot és a fogékonyságot illeti. Minden oldalról be kellene fogadnunk konstruktív érveket, a konstruktív kritikát előtérbe kellene helyeznünk.

Csorba eshet a pénzügyi közvetítő rendszeren?

Jönni fog egy újabb nagy globális válság. Az elhibázott amerikai és európai válságkezelés, a problémák tovagörgetése, az államadósságok másfélszereződése az előző 6-7 évben egy újabb krízist fog előidézni a piacokon. Ebből a szempontból talán nem baj, ha a lakossági megtakarítás kockázatmentesebb eszközökbe vándorol, akár magyar állampapírba, sőt ezzel segíti is finanszírozni a lakosság a magyar államadósságot. A baj ott kezdődik, hogy megint nem tanultunk a hibáinkból. Egyrészt úgy érzi a befektető, aki pórul járt (pl. a magyar brókerbotrányok után), hogy megmenti az állam, másrészt a port a meglévő pénzügyi szolgáltatókon verik el, nem lettek reálisan meghúzva a felelősségi vonalak, és nem úgy lettek kijelölve, hogy ebből mindenki, a szakma és a lakosság is okuljon.

Más téma: mikor érhetjük el a nyugati életszínvonalat, van-e erre esély a következő évtizedekben?

Az életszínvonal nem magától fog konvergálni. Ehhez egy olyan hozzáállás, üzleti attitűd kell képzettséggel, oktatási kultúrával, ami megágyaz egyrészt külföldi beruházásoknak, ad egy képzett munkaerő állományt, akár fizikai, akár szellemi, kreatív dolgozóra vagy vezetői pozíciókra gondolunk. Olyan üzleti szemlélet szükségeltetik, ami megtanítja a magyarokat ésszerűen vállalkozni és hosszú távra tekinteni. Kihasználni szolgáltatások nyújtásával európai pozíciónkat, amely idecsábítja a Nyugat-Európai megtakarításokat. Ez még legalább 10 éves folyamat. Tehát az oktatással kellene kezdeni és a szemléletváltoztatással.

Végül a standard kérdés: mivel heveri ki a stresszes, száraznak tűnő gazdasági folyamatok elemzését?

Nem olyan száraz az, nekem az egyik hobbim a stratégia-alkotás, az elemzés. Másképp nem is lehetne ésszerűen, hosszútávon ezt csinálni, végezni. De emellett szívesen írok – akár pénzügyi témákban – verseket, illetve az utóbbi másfél-két évben kezdtem el amatőr módon gitározni, akusztikus gitárral. Főleg rythym&blues és rock&roll számokat játszom teljesen önállóan, amit nem hiszem, hogy bárki szívesen hallgatna, de nekem ez a stressz levezetés.

 

A beszélgetés Sarkadi-Szabó Kornéllal és Szajlai Csaba műsorvezetővel az alábbi linken elérhető:

https://www.echotv.hu/video/106671/20150801_Elemzo