A migráns válság csak egy a sok tünet közül, amely az Európai Unió több éve hanyatlóban lévő döntés- és cselekvőképességét hozta ismét a felszínre. A politikai válságnak súlyos gazdasági következményei is lehetnek. Csekély vigasz a magyar gazdaság és adósságbesorolás szempontjából, hogy talán rövidesen kikerülhetünk a bóvli kategóriából.

Velünk van a menekült-krízis, s annak kezelése. Ez már kockázati tényező gazdasági szempontból?

Mindenképp. Csak szerintem ez is inkább tünet. Persze elég jelentős horderejű problémával szembesült Európa. De igazából már a 2008-as válság kitörése óta láthattuk, tapasztalhattuk, hogy az Európai Unió le van maradva globálisan is a politikai döntéshozás terén. Messze rugalmatlanabb az európai vezetés, mint például az amerikai politika cselekvőképessége. Az Unió eddig egyetlen komoly felmerülő problémára sem tudott adni megfelelő és gyors válaszlépést. Láthattuk, hogy a görög kérdésben sem volt képes korábban zöld ágra vergődni az EU vezetése, és csak utolsó utáni órában sikerült egy vészhelyzetben időhalogató megegyezést kiizzadni. Tehát azt gondolom, ha nincs migráns válság, akkor előbb-utóbb valamilyen másik probléma hozta volna döntésképtelen helyzetbe az EU-t.

Önmagában a migráns válság azért lehet probléma, mert a Schengen-i és a tagországok közötti határok lezárásával csorbát szenvedhet az áruforgalom, és így visszaeshet a kereskedelem. Nem utolsó sorban a negatív imázs foghatja vissza az idegenforgalmat, a turizmust. Vagyis több fronton érheti negatív hatás az európai gazdaságokat azon túl, hogy a kínai lassulás így is épp elég gondot jelent.

Összegezve, ez most nem gazdasági, hanem politikai válság. Csakhogy – mint a közelmúltban már oly sokszor – ennek a politikai krízisnek lehetnek tartós negatív gazdasági következményei.

Andy Grove, a világ egyik legjelentősebb technológiai vállalatának, az Intelnek az alapítója mondta egyszer, hogy a legrosszabb döntés egy vezetés részéről, ha semmilyen döntés nincs. Inkább legyen egy nem ideális, nem optimális határozat, csak legalább mindenki egy irányba fusson. Ha nincs döntés, az a legrosszabb forgatókönyv. Az Európai Unió vezetésének is valamilyen összefogást eredményezve hozni kellene egy konkrét határozatot, cselekvési tervet, amely mögött minden tagország egységesen felsorakozik. A későbbiekben ezt lehetne módosítani, finomhangolni, hiszen nyilván senki sem tudja pontosan megmondani előre a következő hónapok eseményeit. Így legalább volna egy iránytű minden szereplőnek. A mostani helyzetben viszont senki nem tudja még a rövid távú hatásokat sem felmérni, nem tud számolni a rövid távú következményekkel, nincs mihez igazodni.

Magyarország gazdasági teljesítménye és a valamelyest csökkenő adósságráta fényében van-e remény arra, hogy a hitelminősítők befektetési kategóriába sorolják a magyar adósságot és kikerüljünk a bóvliból?

Remény eddig is volt, és reális esély, hogy valamelyik hitelminősítő első „merész” lépésként visszasoroljon minket a befektetési kategóriába, hiszen mind a három hitelminősítőnél egy osztályzattal vagyunk a befektetési besorolás alatt stabil kilátással. Eddig óvatosan álltak a magyar osztályzáshoz, viszont az év végén, jövő év elején meglehet az első ilyen lépés, méghozzá az említett gazdasági növekedés beindulása miatt. Hiszen egyrészt eddig is megvolt az előző 5 évben a magánszektor adósságának csökkenése: a vállalkozások, a lakosság folyamatosan fizette vissza a korábban felvett hiteleket, volt lakosság körében forintosítás, egy sor olyan intézkedés, ami a magánszektor hitel- és devizakitettségét enyhítette. Az előző másfél évben az államadósság frontján is sikerült – igaz apró lépésekben, minimálisan, de mégiscsak – javulást elérni. Ezt azonban eddig is mindenki tudta. A legkérdőjelesebb, legbizonytalanabb a megítélésben eddig is a növekedés alakulása volt. Az előző másfél évben a 3%-os növekedés ráirányította a hitelminősítők figyelmét Magyarországra. Ez, ahol továbbra is eltérhetnek a vélemények: ki hogyan ítéli meg a nemzetközi intézmények közül a magyar bővülés fenntarthatóságát. Egyrészt vannak belső tényezők, mint a lakosság meginduló fogyasztása, amelynek a következő 1-2 éves perspektíváját szintén különbözőképp látják, de a külső környezetben is van ingadozás: a kínai lassuláson keresztül a migrációs válság lehetséges negatív hatásáig. Ennek ellenére egyre többen vélik úgy, hogy ha nem is 3% fölött, de 2% körül kitarthat a magyar gazdaság növekedése, lendülete egy ideig. Ehhez továbbra is húzóerőt jelent a gépjármű gyártás exportra történő termelése. Azt gondolom tehát, hogy az első ilyen pozitív lépésként – tekintettel a javuló egyensúlyra, költségvetési hiánycélok teljesítésére – valamelyik hitelminősítő úttörőként vissza fog minket sorolni a befektetési kategóriába.

Bár hozzá kell tenni, hogy eddig sem sokat számított a besorolásunk. Hiszen dacára annak, hogy nem voltunk él-osztályzatban Európában, bóvliban tengődtünk 4 éve, történelmi alacsony szintre süllyedtek az állampapír-piaci hozamok. Vagyis eddig sem volt óriási tétje annak, hogy milyen besorolással bír a magyar adósság. De nyilvánvalóan hosszabb távon a beruházások vonzerejét tekintve egyáltalán nem rossz, ha a hitelminősítők kedvezőbben ítélik meg az ország, a gazdaság kilátásait.

Az Echo TV Analízis című műsorában beszélgettünk többek között ezekről a témákról Szajlai Csaba műsorvezetővel és Tóth Gergellyel. A teljes műsort az alábbi videó tartalmazza: