Hat pont a ma esti FED-ülés és sajtótájékoztató előtt. Ne arra figyelj, hogy mit lép, hanem, hogy mit mond!

Jövő novemberben amerikai elnökválasztás. Addig, és a következő elnöki ciklus elejére – ha apró lépésekkel is, de – az amerikai jegybanknak fokozatosan mozgásteret kell  létrehozni, hogy ezzel ne befolyásolja a kampányt, és legyen később muníció a politikák (költségvetési és monetáris) összehangolására. A nagyobb mozgástér pedig magasabb kamatot jelent.

  1. Ha nem is lenne most kamatemelés, a szigorítási ciklus verbálisan korábban elkezdődött. A konkrét lépést jövő évre már nem tolhatják át.
  2. Amennyiben viszont kamatot emelnek, szinte biztos, hogy nyitva hagyják a lehetőségét a soron következő ülések alkalmával a tartásnak, tekintettel a gazdasági pálya bizonytalan állapotára. Vagyis megpróbálják elvenni egy kamatemelési ciklus élét. („Emelek, meg nem is” kommunikáció.) Az “adatfüggő” mantra mindkét forgatókönyv esetén borítékolható.
  3. Az elnökválasztásig már nincs esélye nem-konvencionális programnak, tehát újabb eszközvásárlásnak (QE), bármi is történjék a piacokon.
  4. Előkészíthetik a FED cél függvényeinek, célkövető mechanizmusának, módszertanának további részleges átalakítását, finomhangolását. (Sem az infláció, sem a hagyományos munkaerő-piaci mutatók nem fejezik már ki hűen a gazdaság állapotát.)
  5. Fokozatosan áttolhatja a FED a felelősség szerepét a kormányzatra (a költségvetési politikára), hiszen a 100%-ot meghaladó GDP-arányos államadósság miatt előbb-utóbb ott is húzni kell a szíjon.
  6. Ugyanígy utalhatnak globális folyamatokra, más nagy szereplők meglévő mozgásterére (például kínai gazdaságpolitika, Európai Központi Bank programja). „Oldják meg ők!” attitűd.
“Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak..” (Ady Endre)