Az új amerikai elnök protekcionista, a belső piacot védeni szándékozó törekvései – amennyiben meg is valósulnak – a gazdaság törvényeinek tényleg gránit keménységű falába ütköznek majd. Ha még lennének is eleinte pozitív hatások, a negatív következmények a végén körbeérnek. Alacsonyabb termelés, magasabb árak, dráguló finanszírozás és kisebb vagy stagnáló bértömeg. Bemutatva egy pálinkás példán: egyszerű ez, mint a féldeci. 

A témáról a Trend FM reggeli műsorában beszélgettünk, a műsorvezető Szűcs Péter. 

Donald Trump védővámmal és fallal fenyegeti az amerikai-mexikói külkereskedelem eddigi haszonélvezőit. A piacok hogyan reagálnak az ilyen hírekre?

Egyelőre sehogyan. A piacok már jó ideje teljesen figyelmen kívül hagyják a tényeket és a reális kilátásokat. Ez nyilvánvalóan köszönhető részben az ultralaza monetáris politikának, a zéró kamatoknak. De egyébként is teljesen torz rendszerben élünk. Nem a hírek, események vagy a hosszú távú realitások, azok változásai mozgatják az árakat, hanem a rövid távú profitlehetőségek és az aktuális feltételrendszer adta rések. (Persze ez részben 10-20-30 évvel ezelőtt is igaz volt, csak a mérték szélsőségesen eltolódott.)

De megvilágítva a kérdésedet, a védővámoknak, a tarifáknak, egyáltalán az adóknak a szerepét a gazdaságban, csupaszítsuk le a dolgot, először legyen csak két szereplő a játékban: én meg te! És legyen az áru – egy mindenkinek ismerős és tetszetős termék – a pálinka. Tegyük fel, hogy én készítek nagyon jó minőségű, mondhatni prémium pálinkát, amit te veszel meg tőlem. Legyen egy üveg 10 ezer forint! Egyezzünk meg, hogy két üveget veszel, azaz összesen 20 ezer forintot fizetsz nekem. Tegyük fel, hogy az állam valamilyen okból kifolyólag (ez nem pálinkás szójáték!) be akar avatkozni, és üvegenként 6 ezer forint adót vet ki. Ekkor elméletben felmenne az ára az üveg pálinkának 10-ről 16 ezer forintra. De nyilván a piac nem így működik. Mi elkezdünk alkudozni, és megállapodunk 13 ezer forintos árban. Ekkor az ár, amivel egyenként szembesülünk, el fog térni, hiszen üvegenként te fizetsz 13 ezret, én viszont csak 7 ezret kapok, mivel az állam elvesz 6 ezer adót. Viszont te a megemelt ár miatt azt mondod, hogy elég neked csak 1 üveg, nem fizetsz 26 ezret. Ahogy egyébként a normál piaci is működik: emelkedő ár mellett csökken a kereslet.

Akkor most számoljunk, ki hogyan jár az eredeti állapothoz képest: te többet fizetsz 3 ezer forinttal egy üvegért (10 ezer helyett 13 ezret), valamint nem jutsz hozzá a második üveg pálinkához. Én az első üvegen bukok 3 ezer forintot az eredeti helyzethez képest, plusz a másik üvegen, amit nem tudok neked eladni, legalább 3 ezer forintos profittól esek el.  Tehát a teljes veszteség: te veszítesz 3 ezret, én legalább 6 ezret. Az összesen 9 ezer. Mi maradt az államnál? A behajtott 6 ezer. Vagyis ebben a tranzakcióban a szereplők több haszontól esnek el, mint amit az állam behajt. (Amennyiben az állam kompenzálni szeretné a szereplőket, hitelt kellene felvennie.) Nagyon leegyszerűsítve, a kettő közötti különbséget (az állami bevétel mínusz a szereplők vesztesége) – jelen esetben a 3 ezret –nevezi a közgazdaságtan holtteher-veszteségnek. Vagyis, ha az állam beavatkozik egy tranzakcióba, akkor az új egyensúlyban az alacsonyabb mennyiség miatt elveszik a termelési hányad egy része, kiesik valamilyen szintű kibocsátás. Így a meg nem termelt javak és jövedelem hiányoznak a rendszerből, mindenki rosszabbul jár.

Ha behozzuk a képbe a külkereskedelmet – mivel nyilván Trump, vagyis az állam védővámokkal a hazai szereplőknek akar kedvezni – az picit bonyolítja a helyzetet, de a vége ugyanaz. Legyél te a hazai szereplő. Én meg a bitang külföldi, aki megpróbál nyerészkedni. Tegyük fel, hogy az állam a hazai szereplőt akarja kompenzálni. Ekkor a 6 ezer beszedett adóból kifizet neked 3 ezret, ami pontosan a te elveszett hasznod. Közben tegyük fel, hogy én meg egy másik hazai szereplőtől szerzem be a gyümölcsöt 5 ezer forintért (1 üvegre valót), amit ő 2 ezerért termel meg. De mivel, az eredeti állapothoz képest 1 üveg kiesik, ez a harmadik szereplő, aki hazai, szintén elesik 3 ezer profittól. Sőt, ő meg egy további hazai szereplőtől rendel védőszereket, amely az egyik el nem adott üveg miatt szintén veszteséget kénytelen elszenvedni. Vagyis végig lehet menni a láncban, előbb-utóbb az elveszett haszon meghaladja a kezdeti plusz bevételt.  Ha az állam beavatkozik a szabad kereskedelembe, akkor is sokkal több kárt okoz az egyes a szereplőknek a végén, mint amennyi hasznot remél tőle rövid távon.

A végén a fogyasztóknak többet kell fizetni, ráadásul kevesebb termékért. Így aztán a kibocsátás, a megtermelt jövedelem is csökken, aminek következtében kevesebb munkaerőt kell alkalmazni, így a bértömeg és a fogyasztói potenciál is süllyed. Ráadásul, ha meg még drágább hazai munkaerőt kell alkalmazni, akkor a fejlesztésre, új beruházásra visszaforgatható profit tömege tovább csökken, ami a munkaerőpiacra esetleg a kezdeti kedvező lépések után negatív hatással lesz. És itt a kör bezárul: kisebb termelés, magasabb árak, dráguló finanszírozás és alacsonyabb vagy stagnáló bértömeg. Egyszerű ez, mint egy féldeci. 

 

A teljes interjú: