Donald Trump amerikai elnökségének már az első éve is a teljes felfordulás lehetőségét hordozza magában mind politikai, mind gazdasági színtéren. Egyszerű, de hatásos lényéből, személyiségéből és múltjából egyaránt következik, hogy a hívószavával eddig elegen tudtak azonosulni. A méltóságában megalázott vagy legalábbis ezt így ciklusokban megélő, lecsúszott társadalom változást akar. Egy 30-40 éves folyamatot megállítani, azaz gazdasági csodát csinálni azonban nem olyan egyszerű, mint virtuális baltával faragott két mondatos üzenettel megtalálni széles tömegek fájó pontját. A gazdasági törvények körének négyszögesítése merő illúzió. A történelem tanítómesterének felhívó ujjára ellenben érdemes figyelni: értelmes és képzett, de velejéig korrupt, felelőtlen és a saját pecsenyéjüket sütögető politikusoktól csak egy rosszabb van: a többek közt miattuk méltatlanul elhanyagolt és tudatlanságában magára maradt réteg által felemelt félművelt opportunista ellenfeleik. Csupán reménykedhetünk, hogy az eddig bejelentett intézkedés tervezetek idővel finomodnak, valamint Trump, csapata és a Kongresszus között érdemi párbeszéd indul el, amiből egy egészséges egyensúly, koherens intézkedés-csomag áll össze.
Donald Trump, a pártokon kívüli Tweet-ember, a GIF-egyletek sztárja és médiamogul amerikai elnökké történő megválasztása közvetlenül egyszerre több tényezőn is múlt, (amelyekhez még így is kellettek nüanszok):
- A modern közösségi kommunikáció adta lehetőségek ultrahatékony kiaknázása: Trump és csapata tudatosan összpontosított a Twitteren rejtőzködő, ám a kilátástalanságát és dühét online közösségi érzelemjelekben kifejező és megélő célcsoportra. Ez az új kommunikációs stratégia lett a közösségi média futószalagon gyártott T-modellje. A kellő rendszerességgel adagolt, nyers és rendkívül egyszerű beszéd a frissesség és a változás érzületét keltette a csalódott rétegben. (Elemzések szerint például a Trump beszédeiben használt szavak 79%-a egy szótagból, 18%-a két szótagból állt. Mindössze a maradék 3% három vagy több szótagú.)
- A demokraták rosszul felépített és elhelyezett, a realitásokat figyelmen kívül hagyó, valamint pontatlanul időzített kampánya: a Gallup felmérése szerint szeptemberre az emberek hagyományos médiába vetett bizalma történelmi mélypontra, 32%-ra süllyedt. (A republikánusok között egy év alatt 32%-ról mindössze 14%-ra, a demokrata szavazók körében 60%-ról 51%-ra.)
- Az orosz titkosszolgálat potenciális tevékenysége. (Bár ennek pontos hatása se nem ismert, se nem bizonyított.)
- Még így is, csupán a szavazatok fél ezrelékén dőlt el a választás (ha ennyien másképp voksolnak Floridában és mondjuk Pennsylvaniában, akkor Clintonnál a fölény.)
Viszont, hogy a nüanszok reális eséllyé formálódhassanak, az újfajta megközelítésre, más típusú megszólításra megfelelő igény jelentkezzen, ahhoz a mélyben régóta tartó vészjósló gazdasági-társadalmi folyamatoknak kellett kicsúcsosodni. A 80-as évektől ugyan válságok jöttek-mentek, valamilyen szintű kilábalás minden krízis után bekövetkezett. Azzal a ténnyel párhuzamosan, hogy az elégedetlenek tábora viszont egyre nőtt. A hivatalos számok mutattak bővülést az átlagos életszínvonalban, ám a társadalmi-jövedelmi egyenlőtlenségek folyamatos terjedését, az általános komfortérzet romlását sem a 90-es évek információ-technológiai aranykorszaka, sem a 2007-ig tartó ingatlanpiaci boom nem tudta megállítani.
A kritikus méretűvé duzzadt elégedetlen tömeg egy emberként érezte úgy – mint egyébként a történelemben már előtte oly sokszor Amerikán kívüli blokkok lakói – hogy:
- A Kínával kiteljesedő globalizáció és a modern gazdasági éra vesztese.
- A politikai és gazdasági elit méltatlanul cserbenhagyott áldozata.
A társadalom szegényebb felének, az alsó 50%-nak a vagyona az előző 30 évben egy centtel sem nőtt. Ezalatt a felső 10%-nak két és fél-szereződött. (Pénzügyi megtakarítás plusz ingatlan, ingóság hitelekkel csökkentett értéke.)
Az amerikai társadalom vagyoni eloszlása
Forrás: Shark Vision, inequality.org, Congressional Budget Office
A frusztráltság azonban nem kizárólag a lecsúszók közvetlen környezetében, szomszédságában tapintható. A szűk felső elitet képviselő, a médiában és hírekben szereplő emberek helyzete ténylegesen és a kirakatban egyaránt fénysebességgel húzott el a társadalom többsége előtt. A 100 leggazdagabb vállalatigazgató nyugdíj-megtakarítása 2015-re megegyezett az amerikai családok alsó 41%-ának össznyugdíj-számlaértékével!
Nyugdíjcélú megtakarítások összértéke (Milliárd dollár)
Forrás: Shark Vision, inequality.org, Congressional Budget Office
A csillogás állandó kontrasztként szó szerint minden utcasarki újságárusnál, minden kijelzőn, minden internetes böngészőn szembetalálkozott a köz emberével. A Forbes magazin 400 leggazdagabb amerikai összeállításában az 1982-es indulás óta a “szerencsések” és “sikeresek” átlagos vagyona több tízszeresére duzzadt.
A Forbes által készített 400 leggazdagabb vagyoni helyzete
Forrás: Shark Vision, Forbes 400, inequality.org,
A fenti folyamatokból természetesen következhetne az alsó -közép osztály vágyakozása, egészséges motivációja a siker oázisa felé. Csakhogy azok a környezeti feltételek, amelyek ezt leginkább elérhetővé tehették volna, a tudás megszerzésének reális lehetőségei is egyre inkább bezárultak a szegényebb rétegek orra előtt. A társadalom jelentős része így nem csak a jövedelmi, vagyoni adottságain keresztül észlelte, hogy fogy körülötte a levegő, hanem a tanulási, képzési lehetőségek szűkülése is fájdalmas mindennapi tapasztalat lett önmaga és gyerekei számára egyaránt. A lehetőségek hazája után perspektívák nélküli földön találták magukat. Az amerikai álom rémálommá merevedett. A felemelkedés esélye szertefoszlott.
Oktatási költségek relatív alakulása
Forrás: Shark Vision, Bureau of Labor Statistics,
A méltóságában megalázott vagy legalábbis ezt így ciklusokban megélő, kiszélesedett tömeg 2016-ra megérett a lázadásra. Nyitottá vált bármilyen hívószóra, amely valamilyen formában kézzel fogható és belátható időn belüli megoldást kínál, ígér a gondjaira.
Ezt a helyzetet gyökerestől és kellő gyorsasággal megváltoztatni, egy 30-40 éves folyamatot megállítani, azaz gazdasági csodát csinálni azonban nem olyan egyszerű, mint virtuális baltával faragott két mondatos üzenettel megtalálni széles tömegek fájó pontját. A globalizálódott világ jelenleg összeérő problémái egy kifinomult, a fő gazdasági blokkokkal egyeztetett, koherens, valamint a fenntarthatóságot szem előtt tartó gazdaságpolitikai intézkedésrendszert igényelnének, amely a másod- és harmadkörös gazdasági és társadalmi hatásokat is figyelembe veszi. Ezen túl az elit a társadalom lecsúszó rétegeivel szembeni szolidaritást szorgalmazza és tevőlegesen motiválja egy átgondolt újraelosztási mechanizmus alkalmazásával.
Ezzel szemben Trump a megválasztását követő bejelentéseiből eddig a következő gazdasági csomag tervei rajzolódnak ki:
- 550 milliárd dollár értékű költségvetési stimulus (főképp infrastruktúra fejlesztésére).
- Az általános társasági adókulcs 35%-ról 15%-ra történő csökkentése.
- Az Obama nevével fémjelzett egészségügyi reform (Obamacare) visszavonása, a gyógyszerárképzés újragondolása.
- Az amerikai cégek határon kívüli termeléséből származó áruk és szolgáltatások büntetővámmal sújtása.
Ezek az intézkedési tervek nem különböznek az előző 100 év liberális vagy konzervatív politika által előhúzott, majd újabb problémákat gerjesztő eszközeitől. A bejelentéseket követően azonban nem csak a tőzsdék emelkedtek, hanem az amerikai állampapírok hozamai is jelentősen felszöktek. Ez utóbbi azonban pontosan jelzi, hogy a tervezett intézkedéseknek ára van. A belengetett 550 milliárd dolláros élénkítés részleteiről semmit sem tudni, ám ami Trump-féle ajándéknak tűnik az egyik oldalon, a piac a másik oldalon pillanatok alatt vissza is veszi: az állampapírok megemelkedett finanszírozási költsége – ha így maradnak a hozamok – hosszabb távon a 20 ezer milliárdos államadósságot szinte centre pontosan 550 milliárd dollárral, azaz a csomaggal megegyező mértékben drágítja. (Úgy, hogy közben a mellérendelendő forrásokról, a megtérülésekről, az elvárt multiplikatív hatásokról információ nem áll rendelkezésre.) Márpedig Amerika jelenlegi költségvetési helyzete inkább egy ésszerű újratervezést, de semmiképp sem lazítást igényelne. A belengetett adócsökkentések szintén ebbe az irányba hatnak.
Az állampapírpiaci hozamok emelkedése Trump első bejelentései hatására
Forrás: US Depatrment of the Treasury, Shark Vision
A büntetővámok és a belső piac védelme ugyan “kecsegtetnek” némi plusz bevétellel és létrejövő új munkahelyekkel, ám a magasabb termelési költségek:
- drágítják az árukat és szolgáltatásokat,
- csökkentik a visszaforgatható profitot.
Ezek a potenciális hatások az emelkedő árakon keresztül:
- az általános fogyasztói többletet (hasznot) mérséklik,
- az éppen megugró inflációt még feljebb srófolják,
- közvetve a FED-et egyre intenzívebben tolhatják a sűrűbb és drasztikusabb kamatemelések felé.
Mindez végül
- a finanszírozás drágulásához,
- üzletek bezárásához,
- munkahelyek megszűnéséhez vezet.
Vagyis a gazdasági törvények körének négyszögesítése merő illúzió.
Az persze nem kérdés, hogy az eddig kormányzó elit képtelen volt a saját berkein belül a megfelelő konfliktusokat felvállalni és érdemben tenni valamit a többségi társadalom helyzetének, kilátásainak javításáért. Azonban a történelem tanítómesterének felhívó ujjára érdemes figyelni: értelmes és képzett, de velejéig korrupt, felelőtlen és a saját pecsenyéjüket sütögető politikusoktól csak egy rosszabb van: a többek közt miattuk méltatlanul elhanyagolt és tudatlanságában magára maradt réteg által felemelt félművelt opportunista ellenfeleik.
Csak reménykedhetünk, hogy az eddigi intézkedés tervezetek idővel finomodnak. A republikánus képviselők 20%-a által nem támogatott Trump és a Kongresszus között érdemi párbeszéd indul el, amiből egy egészséges egyensúly, koherens intézkedés-csomag áll össze. Ellenkező esetben nem csak szinte azonnali kellemetlen gazdasági mellékhatásokra, hanem előbb sűrűsödő belső politikai konfliktusokra, majd később külső érdekütközésekre kell számítani, amelyek a fennálló problémákat nem megoldják, hanem mélyítik.
A lehetséges piaci hatásokat a következő írásomban elemzem.